Aggódva figyeltük, mi lesz az idei év apák zarándoklatával így. Először jött a hír, hogy a két nap helyett, csak egy napos lesz, amikor is a Boldogság útját fogjuk végig járni, később pedig, hogy mivel túl sok különböző helyről érkeznénk, végül az egész zarándoklat el fog maradni.

Azonban szerencsére Tóth Lóránt diakónus atya nem hagyta parlagon a kérdést és a zarándoklat megtartását lehetővé tette számunkra úgy, hogy mint „Hajdúdorogi apák zarándoklatját” tartottuk meg.

Október 3-án reggel 9-kor gyülekeztünk a Székesegyház előtt, majd, amikor mindenki megérkezett a templom kertjében lévő kereszt előtt elvégeztük a kezdő imádságot, ezt követően 3 kisbuszba beszállva indultunk el Máriapócsra.

Megékezésünk után a Kegykép köszöntésével kezdtük a zarándoklatunkat, majd, amikor csatlakoztak hozzánk idegenvezetőink is elindultunk a körülbelül 17 km-es zarándoklatunkon, amely 8 megállóval rendelkezett. A megállókban egy-egy boldogságról elmélkedtünk, amelyekben Verdes Miklós atya segített számunkra gondolataival. A megállók között volt minden, amire egy zarándok vágyhat: Mária énekek, paraklisz, imaóra, csendes szakasz és természetesen beszélgetős rész. Az út folyamán Miklós atya gyóntatott.

Miután megérkeztünk az utolsó állomáshoz, egy rövid szusszanás után Szent Liturgiát végeztünk a kis fatemplomban. A szertartást Miklós atya vezette és itt hallgathattuk meg záró gondolatait, a napi evangéliumon keresztül. A liturgia alatt Kapcsai Viktor atya folytatta a gyóntatást. Gyönyörű élmény volt, ahogy a szertartás folyamán 23 férfihang imádkozik énekelve családjáért. Miután lelki táplálékkal felvérteződtünk, elindultunk Nyírbátorba a Hardi csárdába, hogy testi táplálékkal zárjuk napunkat.

A közös vacsora és beszélgetés után indultunk vissza Hajdúdorogra, hogy mindenki visszatérjen családjához, akikért megtette a kilométereket és akikért végig imádkozta a napot.