Uram Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!

 

„Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert belőle fakad az élet.” (Péld 4,23)

„A szívünkben van egy ajtó, mely a mennyországba nyílik.” (Szír Szent Izsák)

A szívünkben állandó liturgia folyik, csak mi ezen nem veszünk részt, mert a felszínen tengetjük életünket. Ezért lelkileg hajléktalanok vagyunk. Életünk fő feladata, hogy eljussunk a szívünkhöz, hogy így valóságos, Istentől megálmodott önmagunkká váljunk. A szív a személyiségünk központja, ahol a Lélek szavakkal ki nem fejezhető sóhajtásokkal imádkozik bennünk. Ezen az úton gyakran leragadunk a szenvedélyek fogságában. A szenvedély a rossz irányú vágyakat és helytelen kötődéseket jelenti, bűneink gyökerét. A szenvedélyeink miatt a boldogságot Istenen kívül keressük. (lsd. ősbűn) Pedig még önmagunkat sem tudjuk szeretni helyesen Isten nélkül. Ő tanít meg bennünket arra, hogy hogyan fogadjuk el és szeressük saját magunkat. A keleti keresztény hagyományban a lelki élet első szintje: a szív megtisztítása a szenvedélyektől.

A lelki élet nem más, mint a Szentlélek élete bennünk, főleg nem a mi tevékenységünk és teljesítményünk. Természetesen részünkről a teljes erőbedobás szükséges: „minden erőnkkel”, de ez csak a feltétel biztosítása a Lélek kiáradásának. (szünergeia= az emberi erőfeszítés és az isteni kegyelem együtt működése szükséges.) Ehhez egy másik ország nyelvét kell megtanulnunk, itt mások a szabályok: erényeink végesek, az alázat végtelenné tesz, mert a Lélek alázatunk és nem a teljesítményünk mértéke szerint bontakozik ki bennünk. ( A 70 hétig böjtölő szerzetes teljesítményét nem sokba nézte az Úr, azonban az alázat kis gesztusát értékelte.)

A mi feladatunk az önátadás és az Úr segítségül hívása: mindent Neki adni és mindent Tőle várni. Ezáltal az Isten utáni vágy növekszik bennünk.

Nem elég Krisztus követése a cselekedeteinkben, hanem szívbeli változásra van szükségünk. Sokszor a szeretet külső cselekedete mögött a negatív érzelmek el vannak fojtva. És ez kihat a környezetünkre is. A rossz szívből rossz cselekedet származik, a jó szívből pedig jó. A szívünkben lévő szenvedélyektől csak Isten tud megszabadítani. Ő ad nekünk új szívet, Ő hat szívünkön keresztül a környezetünkre.

Ma hatalmas éhség van a misztikára, csak rossz helyen keresik azt: lsd. ezotéria, okkultizmus térhódítása. Sajnos Egyházunk nem tudja jelenleg kielégíteni ezt az éhséget, pedig módunkban állna, u.i.  hatalmas kincs van a birtokunkban: a Jézus ima. Minden megkeresztelt ember meghívást kapott a misztikára: Istennel megélt személyes kapcsolatra.

A Jézus ima bibliai gyökerű (a vak Bartimeus, a 10 leprás, és a vámos imájából fakad) melyet századokon keresztül főleg a szerzetesek imádkoztak. 1782-ben kiadták a Filokáliát, mely a szentek tapasztalatainak a gyűjteménye erről az imáról. Ekkortól vált ismertté a világban élő keresztények számára is.

A Jézus ima az élő Istennel közvetlen, személyes kapcsolatra vezet. Nem a gondolatok és az érzelmek mentén haladunk. Mindkettőtől való elszakadás embert próbáló feladat egy ma szocializálódott európai embernek. De nem is a buddhista vágy nélküliség a cél, hanem a Teremtővel megélt személyes szeretet kapcsolat, mely az átistenüléshez vezet el minket. Önmagamat csak akkor találom meg igazán, ha Istennek átadtam. Benne és Tőle kapom meg önmagamat, mint újjá született embert. De ez már egy sokkal intenzívebb kapcsolat a Teremtővel, ekkor már Bele oltódtam. Egészen pontosan: a keresztségben megkapott potenciális ajándék aktualizálódik.

A gondolatokat próbáljuk újra és újra Jézus lábaihoz tenni, akár jók, akár rosszak. Krisztus világosságát, melyet a Lélek közvetít számunkra nem a gondolatainkon keresztül fogadjuk be, hanem az értelmünkön keresztül.(nousz, intellektus) Alázatunktól függően tudjuk befogadni a Lélek megvilágosítását. Ugyanígy az érzelmeinket is elengedjük, nem élményeket keresünk, kiüresített szívvel várakozunk. De nem cél az érzelem nélküliség, vagy az érzelmektől való elszakadás (alexitímia).

A léleknek három megjelenési formája van: érzelem, értelem, akarat. Ezek szétforgácsolódtak bennünk a bűn következtében. A cél az, hogy a szívben ezek újra eggyé váljanak. Hogyan tudom ezt megtenni a Jézus imában? Az akaratommal elhatározom, hogy imádkozni fogok, az értelmemmel Jézus jelenlétét tudatosítva figyelek az ima szövegére: Uram Jézus Krisztus, Isten fia könyörülj rajtam! Így az érzelmi vágy fokozatosan erősödni fog bennem Jézus iránt. Az érzelem irányítható!

A szív imájának feltételei:

– csend:  Van külső és belső csend. A külső a szavak hallgatása, a belső az „én” hallgatása, ami azt jelenti, hogy itt és most szeretetből átadom és kiszolgáltatom magamat az élő Istennek.

– a kiengesztelődött szív:  „Aki az ellenségét nem szereti, az nem ismeri meg a Szentlelket”, (Áthoszi Sziluán) A Lélek az, aki képessé tesz minket arra, hogy ellenségeinket szívből szeressük. (a mi Urunk a kereszten, Szt. István a megkövezésekor) Sziluán mondatát így is leírhatjuk: Aki nem akarja szeretni ellenségét, az nem ismerheti meg a Szentlelket. A mi részünk a döntés a szeretet mellet és Isten segítségül hívása. Már nincs barát és ellenség, igaz és bűnös, hanem csak testvér létezik, mégpedig Krisztusban.

– bűnbánat: A bűn elválaszt Istentől, a bűnbánat pedig újra közösséget teremt Vele. A Jézus ima kérése: „könyörülj rajtam!”- nem csak az elkövetett vétkeim elengedését kéri, hanem ennél sokkal többet. Az ima gyakorlásával ez a kérés kitágul, és egyre inkább megértjük általa, hogy Életünk egyedüli megoldása Isten. Az élet forrása nem más, mint az ő irgalma.

– aszkézis:  lemondás tárgyakról- önlemondás- önátadás- megnyílás- befogadás-kiáradás.     Ha lemondok számomra fontos dolgokról, szeretetből valakiért, vagy kapcsolatunkért (áldozathozatal), akkor ezáltal megélem azt, hogy önmagamat átadtam neki. Ezáltal egyre inkább megnyílok előtte, és képessé válok az ő el és befogadására. Helyet készítek számára a szívemben. Ez a szeretet erősödéséhez vezet a kapcsolatunkban. Ha a másik fél Isten, akkor a testi éhséggel (böjttel) együtt nő a lelki éhség is bennem, így egyre inkább megnyílok a transzcendens valóság előtt, mert éhségemet nem csillapítom folyamatosan földi síkon. (pl. nemi önmegtartóztatás) Ezáltal egyre inkább képessé válok a Lélek befogadására, aki szívemen keresztül akar kiáradni. „Nagy gonddal őrizd a szíved, mert belőle fakad az élet.”

– az alázat szeretete:  Csak az alázatos szívűek találkozhatnak az élő Istennel. Mert az egónk eltakarja Őt előlünk. Azok az alázatos szívűek, akik képesekké váltak arra, hogy boldogságukat egyedül Istentől várják.

– hit Isten jelenlétében: Az imánkat kezdjük azzal, hogy Isten jelenlétébe helyezkedünk. Tudatosítjuk jelenlétét, és megszólítjuk Őt.

– a szentségek vétele és egy lelki atya vezetése mellett haladunk igazán előre. Különben félő, hogy eltévedünk, vagy jó esetben hatalmas kerülőket teszünk.

Nehézségek:

– a gondolatok elkalandozása. Térjünk újra és újra vissza! Nem erőlködve, hanem függetlenítve magunkat gondolatainktól: nem vagyok azonos ezzel a gondolattal. Épp így képesek vagyunk rossz érzéseinktől, érzelmeinktől is függetleníteni magunkat. Sem gondolatainknak sem érzelmeinknek az eredetét nem kell az ima alatt megvizsgálnunk, csak egyszerűen Isten jelenlétébe helyeznünk azokat. Ő az, aki képes igazán helyre tenni bennünk azokat.

• elbambulás, elalvás. Nem bűn, csak nem hatékony. Az ima nem relaxációs gyakorlat. Fontos tisztázni, hogy mi a célom. A böjt célja nem a fogyókúra, a belső ima célja nem a lazítás, feszültség oldás, pihenés, kikapcsolódás. Mert ha az, akkor Isten számomra csak egy eszköz, de nem szeretetem célja. Igaz azonban, hogy a szeretetünk nem tökéletes. Reményünk szerint folyamatosan tisztul és erősödik. Ez az ima egy éber passzivitás, amit nem egyszerű elsajátítani. Éberen kell figyelni és várakozni szívem kapujában, de u.akkor nem én vagyok a cselekvő, hanem a Szentlélek.
• lelki szárazság, sivatag. Ekkor csak egy feladat van: a semminek tűnő ima gyakorlatot folytatni. Ekkor bújik ki a szög a zsákból: hogy mi, vagy ki a fontosabb számomra: Isten, vagy csak az Ő ajándékai? Mert ha Isten, akkor ki fogok tartani mellette a sivatagban is.  

A Szentlélek a legtöbbször észrevétlenül cselekszik a szívünkben. Az ima alatt ritkán tapasztalunk meg élményeket. Ezekkel is vigyázni kell, mert egyrészt a csábító gonosz lelkek is képesek ilyen élményeket adni, másrészt ezek a már megtapasztalt élmények fontosabbakká válhatnak számunkra, mint maga a Teremtő. A Lélek gyümölcse az ima után látható igazán, mégpedig abban, hogy növekedett-e szívemben a szeretet, ami a konkrét tetteimben mutatkozik meg és nem általános, érzelmi síkon: egy ellenpélda: nagyon szeretem az emberiséget, de a szomszédommal évek óta haragban vagyok.

A Jézus ima nemcsak az egyéni lélek és Isten kapcsolatára vonatkozik, mert ez a belső átalakulás, újjászületés a környezetre is hatással van, amint erről szépen beszámol „A zarándok” elbeszélésében: „Jézus neve konkrét és hathatós eszköz, az emberek rejtett, legbensőbb és végső valóságukban való átalakítására. Minden emberhez úgy kellene közelítenünk, hogy Jézus neve van a szívünkben…, különösen azokhoz, akik terhünkre vannak és ellenszenvesek nekünk. Ezekre mind ki kellene mondanunk Jézus nevét, mert hisz ez a valódi nevük. Nevezd őket az Ő nevén! Krisztust tiszteld és szolgáld bennük! E férfiak és nők közül sokan – a gonoszok és bűnösök is – mintegy bebörtönözték Jézust. Szabadítsd ki úgy, hogy csendben elismered és imádod bennük. Ha ilyen szemlélettel járunk a világban, ha minden emberre kimondjuk Jézus nevét és minden emberben Jézust látjuk, a szemünk láttára meg fognak változni és át fognak szellem ülni.”

A szívből fakadnak a rossz gondolatok és tettek, de ugyanebből, de már megtisztult szívből fakadnak a szeretet cselekedetei is. Még pontosabban: a már megtisztult szívű emberben és rajta keresztül tud hatékonyan működni Isten.

Ha szeretet van, minden van, ha szeretet nincs, semmi nincs.

A mennyország nem hely, hanem tapasztalat és megélt szeretet kapcsolat.