Október 1-jén az Istenszülő oltalma ünnepe mellett a szinaxárion megemlékezik Szent Rómanosz Melódoszról is, aki 490 körül született a szíriai Emesza városában (mai neve Homs; sajnos napjainkban a polgárháborús hírekből ismerjük ezt a nevet). Egyes források szerint szülei zsidók voltak, de ez nem bizonyítható. Az alapfokú ismereteket szülővárosában sajátította el, majd Beritusban (ma: Bejrút) ismerkedett meg a klasszikus műveltséggel, a retorikával és az egyházi élettel. 515 körül buzgóságáért diakónussá szentelték, s mintegy három éven át szónoki tisztséget töltött be.

518 táján Konstantinápolyba ment, és az ottani Nagy Templom (Hagia Szophia) sekrestyése lett. Az éjszakákat imádsággal töltötte a szabadban, vagy az Istenszülő tiszteletére, a városon kívül épült Blachernae templomban.

Rómanosz nem sok felolvasói vagy énekesi tehetséggel volt megáldva. Egy alkalommal, karácsony előestéjén a zsoltárverseket olvasta a Nagy Templomban végzett szertartás alatt. Olyan gyengén olvasott, hogy egy másik felolvasó vette át a helyét; a papság mosolygott Rómanoszon, ami természetesen nagyon elszomorította őt.

Karácsony ünnepén az Istenszülő látomásban megjelent a bánatos ifjúnak, miközben ő a Szűzanya ikonja előtt imádkozott. Átadott Rómanosznak egy tekercset, és megparancsolta, hogy azt nyelje le. Az ifjú ezáltal megkapta a teológiai értelmezés, a zeneszerzés és a himnuszköltészet adományát. A karácsonyi liturgián az ambonra lépett, és csodálatos hangon elkezdte énekelni első kontákionját, amit ma is énekelünk karácsonykor: „Ma a Szűz a legfelsőbb Lényt szüli…” A kontákion egy szent vagy egy ünnep tiszteletére írt, liturgikus szempontból kiemelt jelentőségű himnusz. Elnevezése valószínűleg a görög kontosz szóra megy vissza, ami rudat, kicsiny botot jelent; ilyen botocskák köré tekerték a liturgikus szövegeket tartalmazó tekercseket.

A konták eredetileg 18 vagy 24 versből állt, ezek közül ma már csak az első maradt fenn. Rómanosz, aki páratlanul termékeny volt a kontákion költészetben, az utókortól kapta a „dallamszerző”, görögül „melódosz” melléknevet. Rómanosz találmánya az ikosz elnevezésű ének is, amit eleinte csak azokon a helyeken foglalt az egész éjszakai virrasztásba, ahol ő tartózkodott (a görög oikosz, mai kiejtéssel ikosz szó jelentése: ház). Szintén neki tulajdonítják az Istenszülő tiszteletére írt akathisztosz himnuszt, ami 13 kontákból és 12 ikoszból áll, s amelyet nagyböjt V. szombatján énekelünk.

A későbbi évszázadok során a kánonköltészet a zsolozsmában kiszorította a konták-ikosz sorozatot, annak csupán az első tagjai maradtak meg. A zsolozsmán kívül viszont fokozatosan virágzásnak indult az akathisztoszok írása, s ez a folyamat nem ért véget: a keleti egyházban az újonnan kanonizált szentek tiszteletére folyamatosan új akathisztosz himnuszokat szereznek.

Dallamszerző Rómanosz atyának mintegy ezer himnuszt tulajdonítottak, ezekből 80-90 maradt fenn. Fontos megjegyezni, hogy kontákjainak nem csupán esztétikai szempontból van jelentőségük, még ha költészeti remekművek is. A himnuszok egyben dramatizált teológiai értelmezések és énekelt szentbeszédek. Abban a korban az egyszerű embereknek a Szentírás olvasásán kívül nem is volt más hitbeli továbbképzési lehetősége, mint a prédikációk hallgatása. Stílusában Rómanosz szereti az ellentétpárokat, a párbeszédeket.

Rómanosz költeményeiben nem a cikornyás udvari nyelvezetet használta, hanem a nép nyelvéhez közelebb álló, egyszerű görögöt. Ugyanakkor mély teológiai témákat dolgoz fel: az Ó- és Újszövetség egységét, a Szentlélek jelenlétét az egyházban és az apostolok igehirdetésében, Krisztus isteni és emberi természetét az egyetemes zsinatok tanítása alapján, és természetesen az Istenszülő Szűz Mária szerepét a krisztusi megváltásban. Erkölcsi tanításában kiemelkedő szerepet kap az utolsó ítélet, mely kinyilatkoztatja a végső igazságot, ezért egyrészről a megtérésre, másrészről a szeretet gyakorlására és az alamizsnaosztásra buzdít. Szemlélete nagyon kiegyensúlyozott: kiemeli a szeretet elsőségét az önmegtartóztatás fölött, hiszen a szeretet a legnagyobb erény.

Szt. Rómanosz Melódosz 556–560 között hunyt el.