Ma, amikor Keresztelő János, „a bűnbánat hirdetője megkezdi életét az anyaméhben”2
– amint nemrég énekeltük – különös egybeesés a bűnbánat egyik Egyház által szabályozott
megnyilvánulásáról, a böjti fegyelemről gondolkodnunk. Mielőtt azonban
gondolatmenetünket elkezdeném, néhány fontos megjegyzést kell tennem. Először is: az
előadás címében a „keleti egyház” szerepel, tehát jelen előadásomban elsősorban nem a
magyar görög katolikus egyház böjti fegyelme a témánk, erről Dr. Ivancsó István prelátus úr
tollából már részletes összefoglalás született Hittudományi Főiskolánk folyóirata, az
Athanasiana 14. számában.3 Nem is csupán más keleti katolikus egyházak szabályozott böjti
fegyelme a téma, hanem a keleti, vagyis az ortodox egyházak böjti fegyelmi koncepciójának
áttekintése a feladatunk. Sok hasonlóságot fogunk felfedezni ebben a mi hatályos böjti
fegyelmünkkel, de látni fogjuk azt a többletet is, melyet a keleti katolikusok ma már
lényegesen könnyített formában gyakorolnak. A „keleti egyház” fogalmán belül is
különböztetnünk kell: témánkat most a „bizánci rítusú” egyházak szempontjából vizsgáljuk,
hisz vannak „nem bizánci rítusú” keleti egyházak, akiket esetleg csak egy-egy érdekesség
felvillantásával érintünk majd.
Kifejezetten az ortodox böjti fegyelemmel kapcsolatosan részletes magyar nyelvű írás
nem áll rendelkezésünkre. Kisebb ismertetésekkel találkozunk, melyek nagyrészt kimerülnek
a nagyböjti időszak – vagy más böjti idők – rendjével, illetve a böjtök fajtáinak
ismertetésével, és a hívek ezzel kapcsolatos teendőivel. A magyar ortodox Hymnologion
például egyáltalán nem tartalmaz a böjtöléssel kapcsolatos rubrikát, bár nem is részletes
tipikális előírások megadása céljából készült. Éppen ezért egyáltalán nem volt könnyű
dolgunk, amikor e téma összefoglalására vállalkoztunk.
Amint a profán világban, a házasságra igaz, hogy „lakva ismeri meg a másikat” az
ember, ugyanúgy egyházi szempontból amint igaz ez a liturgiára, vagyis az ismeri, aki
imádkozza; ugyanúgy igaz a böjti fegyelemre is: az tudja mi is ez valójában, aki igyekszik
azt – akár katolikus, akár ortodox formájában – megélni. A keleti egyházak böjti
fegyelmének vizsgálata előtt azonban már most leszögezhetjük: ember legyen a talpán, aki azt
minden előírásában megtartja!
A böjt és a böjti szabályok kialakulásának hosszú története van. Jelen van a
zsidóságban éppúgy, mint más világvallásokban. A keleti egyház böjti fegyelmének alapjait –
éppúgy, mint a Nyugatét – a kereszténység kezdeti időszakában kell keresnünk. A témánk
nagyon sok irányba elágazhatna, akár a bűnbocsánat szentsége felé is, mi azonban csak a böjti
előírásokra koncentrálunk, s igyekszünk a keleti egyházak böjtről alkotott, igencsak sokszínű
és bonyolult gondolkodásmódjából néhány szeletet felvázolni.
I. A keleti böjti fegyelem néhány általános jellemzője
1. A keleti egyház antropológiája tisztában van azzal a teremtett voltunkból fakadó
esendőséggel, hogy az ember nem mindig képes a hirtelen változásokra. Így, a böjti

1 A 2011. szeptember 22-én, Nyíregyházán, a Hajdúdorogi Egyházmegye papjai számára szervezett papi
rekollekció anyaga.
2
„Szeptember 23. Az Úr tiszteletreméltó, dicsőséges prófétájának és Előhírnökének, Keresztelő Jánosnak
fogantatása. Az alkonyati zsolozsmán, Doxasztikon”, in Orosz, A. (szerk.), Ménea I. Szeptember és október
hónapokra, Nyíregyháza 2002, 247.
3
IVANCSÓ, I., „A böjti fegyelem alakulása a magyar görög katolikus egyházban a püspöki rendelkezések
alapján”, in Athanasiana 14, Nyíregyháza 2002, 109-132.
szabályok sem azonnal, „ömlesztve” szakadnak a nyakunkba, hanem minden böjti időt
valamilyen szintű készület előz meg, sőt az egész bizánci liturgikus év a készület és a
beteljesedés perspektívájában is értelmezhető. A böjti készület egyik eklatáns példája a
Triódion ciklusát megkezdő, a Nagyböjtre felkészítő négy vasárnap.4
A keleti ember Húshagyó vasárnap eszik húst utoljára a Pászka-ünnep előtt, Vajhagyó
vasárnap pedig megtörténik a tojás és a tejtermékek elhagyása is. Gondoljunk csak a mi –
görög katolikus – őseinkre is, akik még tudták ezt!
Az egyik szinaxárion szerint „a testi küzdelemre készülők is időben kiképzést kapnak a
hadvezéreiktől a harcra”,5
s ezt teszi az Egyház is, mely közösségileg mindig azért böjtöl,
hogy a Szentlelket elnyerje! A böjt és benne az egyes hívők cselekedete mindig közösségi
tett,6
a böjti szabályokat megélő emberek nem „magányos harcosok”, hanem Krisztus
titokzatos Testének szerves részeként böjtölő személyek. Ezzel egyidejűleg pedig a böjtölés
által nemcsak nagy üdvtörténeti események átélésére, hanem a saját feltámadásunkra is
készülünk, előkészítve a fegyelem megtartása által egész emberi természetünket az isteni
kegyelem befogadására. Kelet egyértelmű célja, hogy emberi létünk a Lélek által alakított
legyen.
2. A böjti fegyelem kapcsán látnunk kell, hogy Keleten a „böjt” és az
„önmegtartóztatás” szavak egymás szinonimáiként vannak jelen. A II. Vatikáni Zsinat tett
különbséget e két fogalom között, amikor böjt alatt a mennyiségi szabályozást is értette, az
önmegtartóztatás alatt pedig egyfajta típust jelölt meg, a mennyiségi szempontok figyelembe
vétele nélkül. A keleti szentatyák egyik általános böjti, mondhatnám fegyelmi konklúziója,
hogy sosem szabad jóllakásig enni.
3. Böjti rendre vonatkozó előírásokkal a bizánci liturgikus könyvekben, és a
különböző tipikonokban találkozunk. Azonban a tipikonok ideális képének sem mindig
szabad „bedőlnünk”, hisz amint „a patrisztikus liturgia aranykora”7
, éppúgy a tipikonok betű
szerinti betartása is talán csak romantikus kép maradt. Mindemellett a böjti fegyelemről szent
atyáink tollából csak e témát kimerítő, nagy összefoglaló írások sem születtek. Az első
századokban a böjt leginkább különböző témákkal kapcsolatban kerül előtérbe, s a III.
században elsősorban az egyiptomi szerzetesség fejlesztette ki azokat az imaidőket, melyekkel
kapcsolatban a böjti szabályok is helyt kaphattak.
4. A keletieknél a böjti fegyelem kapcsán is jelentős szerep jut a lelki atyának: az ő
feladata a hozzá járuló világi hívőnek egy „megfelelő böjt” kidolgozása. Ez nem modern
találmány, hiszen már Evagriosz megfogalmazza: „Böjtöd legyen képességeddel arányos az
Úr előtt”, mely a mai világiaknak jól hangzik, ám szerzetesi vénáját sem tagadja meg:
„Napjában egyszer egyél, második étkezésre ne áhítozz, nehogy dúskálj, és ez megzavarja
gondolataidat… Ha azonban testvérek étkeznek, és a szükség úgy hozza, akkor másodszor
vagy harmadszor is étkezhetsz, ne nyögdécselj, ne vonakodj. Inkább örülj annak, hogy

4 Ezek a vasárnapok csak később kerültek az előböjti időre. A tékozló fiú például eredetileg a Nagyböjt második
vasárnapjának témája volt, mígnem Keleten felváltotta Palamasz Gergely tisztelete, míg a vámos és farizeus
története Nagyböjt harmadik vasárnapjához kötődött. Az eredeti helyeket jól mutatják a Triódionunkban ma is az
ősi helyükön elhelyezkedő kánonok a hajnali istentiszteleten.
5
Idézi: IMRÉNYI, T., „Az orthodox egyház katekézise a Triódionban”, in Egyházi Krónika XLIV. évf., 1. szám,
1995. január-február, 6. A mi Triódionunk kissé bővebben fogalmaz: „Mert ahogy a test szerinti ütközetekre
készülő katonáknak vezéreik előre megmondják a csata idejét, hogy kardjukat kiélezve és kihegyezve, s minden
egyebet is megfelelőképpen előkészítve – az összes akadályt félretéve – lelkesen öltözzenek át a küzdelemhez, és
beszerezzék mindazt, amire közben szükségük lesz…” In Orosz, A. (ford.), „Nagyböjti Énektár, vagyis a három
ódás bűnbánati énekek könyve, amely a szent nagyböjtben végzendő összes szent szolgálatot tartalmazza”,
Nyíregyháza 1998, 12. (A továbbiakban: Triódion.)
6 A témát részletezi: VAMVÍNISZ, T., „Az Egyház böjtje”, in Nacsinák, G. (szerk.), „Adj áldást atya!”
Találkozások huszadik századi görög ortodox atyákkal, Budapest 2007, 76-78.
7 A kifejezést Robert Taft használja: TAFT, R.- SCHULZ,H. J., A bizánci liturgia (Varia Byzantina-Bizánc világa
X.), Budapest 2005, 21.
teljesíthetted a szeretet törvényét…”8 De van olyan helyzet is, ahol a bűn elkerülése felülírja a
lelkiatya előírását: például „Eulabész Simeon azt tanítja, hogy ha valaki lelkiatyja hatására
böjtöl, majd meghívást kap étkezésre, akkor inkább törje meg a böjtöt, semmint a gőg bűnébe
essék, és szenvedjen a mások részéről érkező nyomástól”.9
5. Általános elv, hogy amikor az ünnep elsőbbséget élvez, akkor nincs böjt, vagy
valamilyen felmentés van érvényben, illetve a patrónusünnepek, vagyis a templombúcsúk
alkalmával sem kell böjtölni. Ez érvényes az egyes egyházak helyi vagy országos jelentőségű
szentjeinek emléknapjára is.
6. A böjtnek – akár Keleten, akár Nyugaton – két összetevője van: egy fizikai és egy
lelki oldal. A fizikai alatt értjük a történelmi alakulást, a tényeket, az emberre vonatkozó
előírásokat; lelki alatt pedig az egyes keresztények által megtett lépéseket, a böjt
megfogalmazandó céljait és lelki gyümölcseit. Az ortodox vallásosságban a böjt fizikai és
lelki tényezője mindig kézen fogva jár: a böjtölés Istentől való függőségünk felismerése
mellett emberi kapcsolataink gyógyítója, önmagunkról alkotott hazugságaink, színleléseink
javítója. A böjt, az irgalmasság cselekedetei és az imádság hármasa az Egyház szentségi és
liturgikus életritmusával együtt teljes aszketikus szabályzatot nyújt.10
7. A keleti szerzetesség lelkisége a világiak számára meghatározó, a párizsi Teológiai
Akadémia az idők során elméletet is gyártott erre. A böjti fegyelmen is érezhető ez, azaz nincs
csak külön szerzetesi, vagy csak külön világiakra vonatkozó böjti előírás. Az ételfajták
tekintetében – szintén szerzetesi hatásra – az V. századtól figyelhető meg bizonyos korlátozás.
A papságra és a hívekre együttesen vonatkozóan a keleti böjti fegyelem a következő
„kategóriákra”, étrendbeli hierarchiára épül:
a, Hús – és húskészítmények: Ide soroljuk a szárazföldön élő emlős állatokat,
madárhúsokat, marha-, sertés-, kacsa-, csirkehúsokat, a zsíros készítményeket, és a különféle
állati összetevőket tartalmazó készítményeket. Ide tartozik a szalonna, a húsleves, stb. Kelet
felfogásában a gangrai zsinat határozata alapján vérrel együtt húst enni nem szabad.
b, Tej- és tejtermékek: Vaj, tojás, sajt, tej, túró, tejsavó, tejkivonatok.
c, Halak: a vízben élő hidegvérű állatok csoportja, pl. szardínia, tonhal, pisztráng,
csuka, rák, osztriga, kagyló, teknős, a különféle csigák, stb. Ehhez kapcsolják a vízi
emlősöket is: pl. fóka, rozmár, vidra.
d, Olívaolajok: Egyesek szerint ez minden olajra kiterjed (tehát a különböző magvak
és gyümölcsök sajtolásából eredő termékek is ehhez tartoznak), valamint ebben a
kategóriában található a bor, ami az összes alkoholtartalmú ital összegzőjeként van
nevesítve, tehát a tilalom érvényes pl. a sörre vagy a whyskire is.
A keleti előírás különbséget tesz a melegvérű állatok, valamint a hal fogyasztása
között. Vannak olyan esetek, amikor a hal fogyasztása megengedett, de a többi húsféléké és
tejtermékeké nem. Más esetekben viszont a másodlagosan állati eredetű táplálékok
fogyasztása, ilyenek a tej és a tojás megengedett, mert ezek nem járnak állatok leölésével.
7. Ami történetileg megállapítható: a XIV. századig nagyjából egységes a böjti rend
Keleten és Nyugaton, s az utóbbi egyházrészre az elmúlt 500 évben inkább a fegyelem
lazítása, olykor egyes böjtök vagy fegyelmi intézkedések jelképessé válása figyelhető meg.
Kezdetben néha úgy tűnik, hogy olykor Kelet vette lazábban a böjti előírásokat.

8 EVAGRIOSZ, P., „A szerzetesi élet alapjai”, idézi: VANYÓ, L., „Legyetek tökéletesek…”, Tanulmányok a
keresztény aszkézis történetéhez, a szerzetesség kialakulásáig, Budapest, é. n., 268.
9 KRAUSMÜLLER, D., „A Sztudiosz és a Szent Mamasz szerzetesi közösségei a 10. század második felében”, in A
bizánci szerzetesség, (Varia Byzantina-Bizánc világa XIII.), Budapest 2010, 202., 258. lábj.
10Vö. ROSSI, V. A., Aszkézis a házasság és szerzetesség közötti híd, in
http://magyarortodoxia.org/page/5/4/7/aspx
II. A böjtök fajtái
A keleti egyházban a böjti fegyelemnek különféle nehézségi fokozatai alakultak ki. Az
elnevezések változatosak, olykor egymástól eltérő szerzők másra is ugyanazon kifejezést
alkalmazzák, de ez nem a lényeg, inkább a tartalomra kell koncentrálnunk.
A kifejezések tehát a következők:
1. teljes böjt: Ez a kategória a Szent Eukharisztia vétele előtt, illetve Nagyszombaton
van érvényben. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy éjféltől kezdve semmiféle étel vagy ital nem
vehető magunkhoz, kivéve a vizet. Negyven napos „teljes böjt” megtartása még a sivatagi
atyáknál is ritkaságszámba ment! Az áldozás előtt, amit mi „szentségi böjtnek” nevezünk,
körülbelül az V. századra alakult ki ennek gyakorlata, hisz a kezdeti időkben nem volt böjt az
Eukharisztia vétele előtt.
2. Száraz böjt (xerophagia): Másik neve az „aszketikus” vagy „szigorú böjt”. Ebben
a kategóriában kizárólag a kenyér, víz, só, zöldségek, gyümölcsök (aszalt gyümölcsök is),
gabonafélék (de a pattogatott kukorica is ide soroltatik), gyógynövények, valamint a méz
fogyasztása engedélyezett. Bor és olaj ilyenkor nem fogyasztható, hús pedig szóba sem jöhet.
Tehát itt az étel minőségének a korlátozásáról van szó. Általában összekapcsolódik egy
mennyiségi megszorítással, a napi egyszeri étkezés, a „monophagia” előírásával, azaz délután
a kilencedik óráig böjtölni kell, s utána vehető magunkhoz a száraz étel. Nagyböjt idején így
tett a sivatagi atyák többsége.11 Nagy Szent Bazil szerint is az egészséges ember számára a
kenyér és víz elegendő, és a főzelékfélék erőt adnak a napi munkához, de csak a nap egy órája
jut az evésre. Némelyek szerint az olajtól való tartózkodás tilalma azonos a főtt ételektől való
tartózkodással, mások szerint viszont ilyenkor is fogyaszthatók olaj nélkül készült meleg
ételek.
A xerophagia az első anachóréták példájára alakult ki, akik elsősorban vizet és sózott
kenyeret fogyasztottak ilyenkor. A keleti monostorokban általában száraz böjtöt tartanak a
nagyfogadalmas szerzetesek, s a gyakorlat napjainkban is megfigyelhető nem csak a görögszláv, hanem az örmény és a kopt szerzetességben is.12 A teljes hústilalom érvényben van a
maronita szerzeteseknél ugyanúgy, mint azoknál a nesztoriánus aszkétáknál, akik szerint a hús
fogyasztása azonos vétek a paráznaság bűnével. Előbbiek esetében azonban csak a
magányban élők tartják, míg a közösségben élők számára főpapi vagy elöljárói engedéllyel
könnyítés is megengedett.13 Általánosságban véve a szerzetes számára a hús fogyasztása nem
megengedett, amikor a világiak húst fogyasztanak, náluk a húst egyedül a hal jelenti.
A keletiek véleménye szerint ősszüleink, Ádám és Éva csak zöldségeket és
gyümölcsöket ettek az Éden kertjében. Így, amikor száraz böjtöt tartunk, kifejezzük vele a
Paradicsomba való vágyódásunkat.
A xerophagiáról előírásokat találhatunk a XII. századból is, pl. Theodórosz Balszamón
és a kánonjogász Zónarasz idejéből.
Némely szerzők szerint az áldozásra készülőknek három napon át „xerophagiát” kell
tartani. Az orosz hagyomány ma is követi ezt, amint bizonyítja a Rómában, a XI. püspöki
szinóduson felszólaló Filip Vasziltszev szava: a Szent Eukharisztiára való készület „a belső,
lelki felkészülésen túl, magában foglalja a háromnapos szigorú böjt, ez alatt
templomlátogatás, hosszabb imádkozás szabályait, közvetlenül a szentáldozás előtt éjfél utáni

11 A témáról részletesen: REGNAULT, L., Így éltek a 4. századi egyiptomi szerzetesek, Budapest 2004, 115-116.
12 „Xérophagia”, in PUSKELY, M., A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Budapest 2006, 771.
13 Vö. IVANCSÓ, I., „A Keresztény Kelet lelkisége XXII. – Bűnbánó élet”, in Görög Katolikus Szemle X. évf., 2.
szám, 1999. február, Nyíregyháza 1999, 3.
böjt betartását és a kötelező szentgyónást”.14 De maga is hozzátette, hogy ez nem „abszolút
szabály”, mert – kapcsolódva a lelki atyáról nemrég mondottakhoz – „a gyóntatóknak megvan
a lehetőségük, hogy irányt adjanak a híveknek egyéni helyzetüknek megfelelően”.15 Csak
érdekességként hozom az etióp érsek, Abuna Samuel szavait: náluk „szigorúan betartják a
szentáldozás előtti 9 órás böjtöt”.16
Cireseanu „Tezaurul Liturgic” című művében a xerofágiáról így beszél: „Az Ortodox
Egyház más pravilái (rendszabásai) és Tipikonjai a régi hagyományokra és kánonokra
tekintettel szintén száraz eledeleket írnak elő: a szent negyvennap alatt, az első napon vagyis
a Vajhagyó utáni hétfőn semmiképpen sem illendő enni; ugyanígy kedden sem. Szerdán az
Előszenteltek Liturgiája után kenyeret eszünk vagy magvakat, és vizet iszunk vagy mézet. Akik
ezt a böjtölést nem tudják megtartani, kedden a Vecsernye után kenyeret egyenek és vizet. A
szombatokon és vasárnapokon felmentés van borra és olajra. A többi héten 5 napon keresztül
(vagyis a hétköznapokon) estig böjtölünk, száraz ételeket fogyasztva, szombat és vasárnap
kivételével. Halat a Nagyböjtben nem eszünk, csak Örömhírvételkor és Virágvasárnapon.
Ikrát a (szevasztiai) Negyven mártírok napján és Lázár-szombaton fogyasztunk”.17
3. egyszerű böjt: Ilyenkor szabad a bor és olaj fogyasztása, viszont tiltva van a halak,
a tojás és a tejtermékek fogyasztása. Liturgikus könyveink számtalan esetben jelzik az efféle
könnyítéseket. Görög katolikus szempontból egy szerző „halas böjt”-nek is nevezik:
leírásában ez érvényes a böjti időszakok szerdáira (de hétfő, kedd, csütörtökre is ez
esetekben), a böjti időkön kívüli péntekekre, augusztus 29. és szeptember 14-re.
4. Tirophagia: Ez túró ill. tejre vonatkozó böjt.
A Húshagyó vasárnap utáni héten szerdán és pénteken is megengedett túrós ételek, és
a tojás fogyasztása! Egy 1627-es kijevi Triódion szinaxárionja szerint e hét böjti rendjét a
Khoszroész perzsa király feletti győzelme után Hérakleiosz császár szabályozta a VII. század
első felében.
5. „Eukharisztikus” vagy „liturgikus böjt”: Ez a keleti egyház ama sajátossága,
amikor tartózkodunk a Szent Eukharisztia vételéről! Ez mindenekelőtt a Nagyböjt
aliturgikus napjainak jellemzője. Van a szerzők között, aki a Szent Eukharisztia vétele előtti
böjtöt is „eukharisztikus böjt”-nek nevezi, így tesz maga a nemrég magyarul is kiadott
Liturgikus Instrukció.18
Thomas Hopko atya világosan rámutat arra, hogy Keleten bár szombat és vasárnap
nem böjti nap, éppen ezért ilyenkor sosem szabad „teljes böjt”-öt tartani, de a Nagyböjt
időszakában az aszketikus böjtöt e napokon is megtartják, és csak az eukharisztikus böjtöt
törik meg.
Ezek mellett a „bűnbánati napok” kifejezés is ismert, a böjt, ima és jócselekedetek
felajánlásának idejeként, de ez főképp a keleti katolikus egyházakban használatos terminus,
ortodox írásokban ritkán alkalmazott szókapcsolat.
III. A szerdai és pénteki böjt

14 OROSZ, A., „A bűnbocsánat és kiengesztelődés a bizánci egyházban”, in Soltész, J. (szerk.), Erkölcsteológiai
Munkák I., A gyónás szentsége, Erkölcsteológiai Szimpozion, 2006. május 4., Nyíregyháza 2006, 75., 100. lábj.
15 Idézi: http://magyarkurir.hu/hirek/ortodox-szabalyok-szentaldozas-elott, 2005. október 13.
16 Uo., 2005. október 13.
17 CIRESEANU, B., Tezaurul Liturgic al sfintei biserici crestine ortodoxe de rasarit, Bukarest, 1911. A könyv eme
részlete a világhálón is olvasható: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html A mű
értelmezésében köszönöm Rafail atya, Pasareni ortodox paróchus úr segítségét.
18 Vö. KOCSIS, F. (ford.), Instrukció a Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyve liturgikus előírásainak
alkalmazásához, Budapest 2010, 67.
A keleti egyházban a szerdai és a pénteki nap az apostoli kortól kezdve szigorú böjti
napként szerepel. Magyarul: ezeken a napokon a bor és az olaj fogyasztása sem
megengedett. A két nap kiválasztása – a zsidók gyakorlatával szemben – az üdvtörténeti
eseményekből evidens volt: Szerdán arra a tanácsra tekintettel böjtölünk, mely elhatározta az
Úr megölését, illetve ezen a napon emlékezünk Krisztus elárulására; a pénteki nap pedig a
Megváltó kereszthalálának emlékére szenteltetik.
E böjt történelméről – bár nem sok forrás van – mégis lehet valamilyen képet alkotni.
A Didakhé utasítása világos: „Böjtjeitek ne legyenek együtt a képmutatókkal, ők ugyanis a
szombat utáni második napon és ötödik napon böjtölnek (vö.: Mt. 6,16); ti a negyedik napon
és az előkészületi napon böjtöljetek”. A III. század első feléből ránk maradt Didaszkália
viszont péntekről és szombatról beszél: „Böjtöljetek tehát pénteken, mert ekkor követett el
öngyilkosságot a (zsidó) nép azzal, hogy Megváltónkat keresztre feszítette. Böjtöljetek
szombatin is, mert ez Urunk nyugalmának napja. Ez az a nap, amikor egészen különlegesen
böjtölni kell, ahogyan mindezen dolgok boldog prófétája, Mózes megparancsolta”.
A 11-12. század áthoszi szerzetesi hagyományának jelentős előírásai (Athanáz
Hüpotüpószisza, János Eidészisze, Miklós patriarcha – aki sokszor változtatott a maga
felfogásán is – böjti költeménye) szerint ezeken a napokon a kilencedik óráig böjtölni kell, s
eztán következik a napi egyszeri, olaj nélküli étkezés (tehát „xerophagia” van). Érdekes
azonban, hogy az Euergetész-monostor typikonja nem beszél a szerdai és pénteki böjt
étrendjéről, bár ez azonban csak egy szélsőséges esetnek tekinthető.
Áthoszi Nikodémus Exomologetárionja a 69. apostoli kánonból kiindulva magyarázza,
miként sorolták a Nagyböjt mellé e két napot, majd ezt írja: „Ezáltal ahogyan a nagyböjti böjt
száraz ételek evéséből áll, nevezetesen enni, de csak napi egyszer, a kilencedik órában, olaj
vagy bor fogyasztása nélkül, hasonlóképpen a szerdai és pénteki böjtöt is pontosan ekképpen
kell végezni. Szent Epifániosz azt is mondja: „Szerdán és pénteken a kilencedik óráig
böjtölünk”.19 Hasonlóképen Philosztorgiosz
20 azt mondja, hogy a szerdai és pénteki böjt nem
a hústól való tartózkodást jelenti, hanem azt, hogy estig ne együnk semmiféle ételt.21 Szent
Benedek (a 41. kánonban) azt is mondja, hogy a szerdai és pénteki böjt a kilencedik óráig
tart. Továbbá Balszamón megtiltja, hogy szerdán és pénteken kagylókat, rákféléket (mészhéjú
páncélos állatokat) fogyasszunk, hasonlóképpen, ahogy az a Nagyböjtben is történik.
Engedjék meg, hogy a szerdai és pénteki böjtölésről ne gondoljam azt, hogy ez nem egy
apostoli útmutatás, vegyük észre, hogy az Apostolok és a kánonjaikban a Nagyböjttel együtt
sorolják fel és az Apostoli Határozatok (Konstitúciók) a Nagyheti böjttel együtt tartják
számon, nevezetesen:
„Az embernek a Nagyhéten és szerdán és pénteken böjtölnie kell”. De miért mondhatnánk azt,
hogy ez az utasítás csak az Apostoloknak szól? Ez az utasítás magától Krisztustól való, ezért
az Apostoli Rendelkezések V. Könyvének 14. fejezetében azt mondják: ”Ő (azaz Krisztus),
parancsolta azt, hogy böjtöljünk szerdán és pénteken”. Ezért ezeken a napokon böjtölünk,
Szent Péter hieromártír (15. kánonja) azt mondja: „Szerdán azért, mert ezen a napon a zsidók
tanácsa összegyűlt, hogy elárulja Urunkat, pénteken azért, mert ezen a napon Ő (Krisztus) a
meghalt a megváltásunkért.” Jeromos hittudós ugyanezt mondja”.22
Csak érdekességként jelzem, hogy a szentatyák a hétfői napon való böjtölésről is
társalogtak. Szintén az Exomologetárion tanúsága szerint: „A hétfői böjtöt illetően, még ha az

19 Expositio Fide 22, PG 42, 825B.
20 Az mindenesetre érdekes, hogy Nikodémus egy Eunomioszért rajongó konstantinápolyi, szélsőséges ariánus
rétort idéz. Philosztorgiosz Egyháztörténet című munkáját 424-433 között adta ki. Vö. VANYÓ, L., Ókeresztény
írók lexikona, Budapest 2004, 396.
21 Ecclesiasticae Historiae 10, 12, PG 65, 592C.
22 A szöveg megtalálható: http://orthodoxinfo.com/praxis/exo_fasting.aspx. A néhol régies angol szöveg
fordításában megköszönöm Mező Barnabás úr segítségét.
a szerzetesei előírásokban is van kijelölve, a világon sok ember, különösképpen a nők,
betartják ezt a böjtöt. Érdemes megemlíteni és tisztességes kijelenteni, amelyet néhány bölcs
ember javasolt a hétfői böjttel kapcsolatban: „Urunk azt parancsolja, hogy ha egyenességünk
nem haladja meg az írástudókét, és a farizeusokét (Mt 5,20), nem léphetünk be a mennyek
országába. És mert a farizeusok a hét két napján böjtölnek, ahogy ők mondják: „Hetente
kétszer böjtölök” (Lk 18,12), nekünk, keresztények számára eztán kötelező, hogy a hét 3
napján böjtöljünk, azért hogy becsületességünk meghaladja a farizeusok becsületességét. Az,
hogy a farizeusok szerdán és pénteken böjtöltek, világosan ismerteti a hittudós Aranyszájú,
magyarázva a farizeus szavait: „Kétszer a héten.” Bár Theophilaktosz, amikor a farizeusról
és a vámszedőről szóló evangéliumi szakaszt magyarázza, többek között azt is mondja, hogy a
farizeusok hétfőn és csütörtökön böjtöltek, nem valamiféle parancs miatt, hanem a hagyomány
miatt, mert hisznek abban, hogy Mózes a hegyre csütörtökön ment fel és hétfőn jött le. Szent
Meletiosz hitvalló azt mondja, hogy hétfőn kellene böjtölnünk, azért, hogy a hetet mindig
böjtöléssel kezdjük”.23
IV. Böjti időszakok
IV.1. A Nagyböjtről dióhéjban
Kétségtelen, hogy a szerdai és a pénteki böjti napok mellett a legrégibb böjti idő
Krisztus feltámadásának ünnepére készít fel bennünket. Ám kialakulásának története
korántsem olyan egyszerű, hogy valaki visszaszámolt 40 napot a Húsvét dátumától, és
megállapította, hogy ez lesz a Nagyböjt.
A Nagyböjt kezdetét az egyiptomi sivatagban kell keresnünk. A felső-egyiptomi
származású Pakhómiosz, akinek születését 287-292 közé teszi a kutatás, senesziti
megkeresztelkedése után kis időt Palamón remete tanítványaként tölt el. Palamónnál találjuk
azt a megjegyzést, miszerint a böjtben tilos a hal és olaj fogyasztása. Pakhómiosz ezen
szelídít: közösségében a böjtben sajtot is ehettek a szerzetesek, sőt a böjti napokon közös
katekézist is tartottak. Pakhómiosz idejében „teljes böjt” volt a Nagyhét utolsó két napján, a
többi napon kenyér, só és víz fogyasztható volt.
Egyes történészek szerint a negyvennapi böjt eredete a keresztényüldözések
időszakára tehető.
A negyven napos böjt kezdetben független volt a Húsvét ünnepétől, és január 6-ához
kapcsolódott. Ezen a napon tette közzé húsvéti levelében az alexandriai patriarcha a
feltámadás ünnepének az évi dátumát, s e nap után kezdtek a böjtölésbe. „Ezt a tényt a szintén
ősi szokásokat követő és megtartó Kopt Egyház mind a mai napig emlékezetben tartja”.24
A II-III. században már minden egyházban tartanak böjtöt Húsvét előtt, de nem is
egységesen, s jelentős esemény az ún. „húsvéti vita”, melyre most nem térünk ki: erről Orosz
Athanáz püspök úr egyik írása a Görög Katolikus Szemle Kalendáriumának 2001-es
kiadásában részletesen olvasható.25 „A harmadik század második felében Alexandriai Szent
Dénes arról tanúskodik, hogy a Húsvét előtti böjt hat napig tart. Ugyancsak a hat napos böjt
megtartását írja elő a görög nyelven íródott Didaszkália. A mű szintén a harmadik század
közepén íródott Észak-Szíriában, és „prédikációs buzdítás formájában” adja elő az
egyházfegyelmi szabályokat”.26

23 Uo,. Lásd: http://orthodoxinfo.com/praxis/exo_fasting.aspx.
24 BOLESZKA, L. P., „A Nagyböjt eredete”, in Egyházi Krónika, Keleti orthodox egyházi folyóirat, XLVII. évf., 3.
szám, május-június, Budapest 1998, 6.
25 Vö. OROSZ, A., „Egységes húsvéti naptár?”, in Görög Katolikus Szemle Kalendáriuma, Nyíregyháza 2000, 39-
45.
26 BOLESZKA, op. cit., 6.
Annyi bizonyos, hogy a IV. században már negyven napos a böjt, s hogy mikor kerül
Húsvét elé, pontosan nem meghatározható, viszont az első egyetemes zsinat már egész
Keletre nézve ennek meglétét feltételezi. Talán az üldözések befejeztével újra kellett
értelmezni a 40 napot, s így került Húsvét elé, és lett a katekumenek felkészítési idejévé. Így
vonatkoztathatták Krisztus negyvennapi pusztai böjtölésére is, amint Cireseanu „Liturgikus
kincstár”-ában megjegyzi, egy kis adalékkal: „A pusztaság, ahol Jézus böjtölt a hagyomány
szerint Carantania hegye, északnyugatra Jerikótól, ahová manapság is viszavonulnak egyes
jámbor keresztények, hogy itt végezzék el negyvennapos böjtjüket Húsvét előtt”.27
Egyiptomban Szent Atanáz vezeti be, aki menekültként Rómában ismeri meg ezen
időszakot, s 341-ben levelet ír Thmuisz püspökének, Szerapiónnak, akinek elpanaszolja, hogy
az egész keresztény világ megtartja a Húsvét előtti nagyböjtöt, és megvetően szólnak az
egyiptomiakról, akik ezt nem tartják meg (11. húsvéti levél). Rá 6 évre, 19. levelében viszont
már úgy fogalmaz, hogy aki lebecsüli a negyven napot, az nem ünnepelheti a Húsvétot. Tehát
341-347 között lett bevezetve Egyiptomban is. Egeria zarándoknő Útinaplója a IV. század
végéről tanúskodik a jeruzsálemi negyven napos böjtről, Epifániosz szerint Cipruson,
Aranyszájú János szerint Antiókhiában is így van ez. A laodikeai zsinat (364) „száraz étel”
fogyasztását írja elő a Nagyböjt teljes idejére. Az V. század első felében Szókratész
egyháztörténete szerint már mindenütt megtartják, de ismeri az eltérést az ételek tekintetében:
van, aki mindentől tartózkodik, van aki csak halat eszik, van, aki csak száraz kenyeret, stb.
(Egyháztörténet 5,22) A VI-VII. századtól Keleten Vajhagyó vasárnap utáni hétfőn, az ún.
„Tiszta Hétfőn” kezdődik a Nagyböjt, eltérően Nyugattól.
Cireseanu szerint: „A VII. században a 7 hetes böjt elé beiktattak egy felkészítő “félböjtöt”,a “Vajas héten”, hogy ezen idő alatt fogyasszák el a tejes, tojásos vagy halételeket, de
már húst nem. A szigorú böjtölés a Vajhagyó Vasárnap utáni hétfőn kezdődik és Húsvét
Vasárnapjáig tart. Ezt a böjtöt azonban mind a mai napig “Negyvennapos”-nak nevezik, és
40 nappal számítják kétféleképpen is: vagy 8 hetet számolunk a Vajas héttel együtt és kivonjuk
a szombatokat és vasárnapokat a 64. Apostoli kánon alapján. 8×7=56-16=40; vagy a Vajasés a Nagyhetet nem számítva (mivel az egyik felkészítő, a másik pedig különösen szigorú) és
így marad 6 hét vagy 42 nap, amiből kivonjuk Lázár Szombatját és a Virágvasárnapot és
pontosan 40 napot kapunk. Így maradt meg a legrégibb időktől ennek a böjtnek a kiszámítása
a Keleti Ortodox Egyházban”.
28
A böjti fegyelem szempontjából egy jelentős állomáshoz érkezünk: a 692-es trulloszi
zsinat a böjtös ételekről szól az 56. kánonban. Eszerint: „Ugyancsak megtudtuk, hogy az
örmények földjén és más helyeken a Nagyböjt szombatjain és vasárnapjain némelyek
tojásokat és sajtot esznek. Ezért azt is elrendelte (a zsinat), hogy Istennek az egész
világegyetemben való egyháza egy rendet követve végezze a böjtöt és megtartóztassa magát
úgy mindenféle vágottaktól, mint tojástól és sajttól, mert (ezek) gyümölcsei és szüleményei
azoknak, amiktől megtartóztatjuk magunkat. Akik pedig ezt nem tartják be, ha klérikusok,
fokoztassanak le, ha pedig világiak, közösíttessenek ki.” A Kánonok Könyvét kiadó Berki
Feriz kommentárja szerint: „A kánon határozottan kimondja, hogy a tojás és a tejtermékek
nem böjtös eledelek, mivel állatoknak a termékei, mely állatok húsától a böjt idején meg
tartóztatjuk magunkat. A kánon az állatokat „vágott” néven említi. Az engedetleneket a kánon
szigorú büntetésnek veti alá”.
29
IV.1a. A Szent Negyven nap böjti rendje

27 CIRESEANU, op. cit. Lásd: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html
28 CIRESEANU, op. cit. Lásd: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html A napok kiszámításáról
lásd még: KATRIJ, J., Görög katolikus egyházi év, Miskolc 2008, 66-67.
29 BERKI, F., Kánonok Könyve I., Apostoli kánonok és az Egyetemes Zsinatok kánonjai, Budapest 1946.
Elektronikusan is olvasható: www.szimandron.hu/index.html
A zsidó nép, kijövén a fogságból, elhagyta a világi rabságot, a bibliai Egyiptomot, s
egy hosszú, küzdelmes vándorlás állott előtte. A nagyböjti út, a 40 évhez hasonlóan 40 napon
át nehéz, küzdelmes, s az Egyház a „lelki Egyiptom” rabszolgaságától akarja megőrizni
tagjait.
A Nagyböjtben, a bűnbánat és megbocsátás „szűk útján” a következő böjti fegyelem
van érvényben:
– A Nagyböjt kezdetének a Vajhagyó vasárnap esti istentiszteletének, a Megbocsátás
vecsernyéjének a kezdő áldása számít.
– Az első hét, a „Tiszta hétfő”-vel kezdődő ún. „Tiszta hét”, ekkor szigorú böjt van
előírva, azaz tartózkodni kell a bor és az olaj fogyasztásától is. „Tiszta hétfő” a „lelki tavasz
kezdete”, s az e hét estéin olvasott Krétai-kánon is a Paradicsomba való sóvárgásunkat jeleníti
meg. A Nagyböjt többi napján csak hétvégén fogyasztható bor és olaj, ezt azonban csak az
erős szervezettel rendelkező emberek gyakorolják. Az első hét szigorúságát a mi Triódionunk
is megerősíti az első hétfő esti magyarázatnál: „a hagyomány szerint nem végezzük az előre
megszentelt áldozatok szolgálatát szerdáig, hogy a hagyomány szerint böjtölhessen minden
szerzetes, akik meg kibírják, böjtölhetnek egészen péntekig”.30 A szerdai Előszentelteket
követően ismét megjelenik a rubrika: „Ma közösen is asztalhoz ülünk, de csak szigorú böjti
eledeleket eszünk, és méhsört iszunk a hét első szerdáján. Csütörtökön (a szerzetesi szabályok
szerint) nem ülünk (közös) asztalhoz, hanem böjtölünk péntekig. Akkor asztalhoz ülünk és
étkezünk”.31 Pénteken Szent Tivadar nagyvértanú emléknapja miatt: „Asztalhoz ülve a szent
emlékezetére olajos dolgot lehet ennünk és bort innunk. Ez a hagyomány Szent Száva és Eutim
atyáink közösségéből maradt reánk. (Most viszont már nem tesszük ezt, a nap sajátos jellege
miatt.)”.32 E tekintetben Triódionunk antik palesztinai tradícióra épít.
– Ha Keresztelő János fejének megtalálása a nagyböjti időbe esik, akkor e napon – az
első hét kivételével – fölmentés van érvényben borra és olajra.33 Olykor a szevasztei negyven
vértanú emléknapja is a Nagyböjtben van: „Étkezéskor olajosat és bort is magunkhoz veszünk,
a nagyböjt első hetében azonban olajosat nem, hanem csak bort”.34
– Nagyböjt ötödik szerdáján az Előszenteltek után, a Krétai-kánon olvasása előtt –
melyre az éjszaka negyedik órájában adják a jelt – a következő az előírás: „A vacsoránál ma
bort is lehet inni”.35
– A Nagyböjt Lázár szombatjának kezdetén ér véget, ez a 40. nap, a Nagyhét már
önálló időszakot alkot.
– Virágvasárnap megengedett a hal, a bor és az olaj fogyasztása. (Kezdőpontja az előző
napi alkonyati istentisztelet kezdő áldása.) Triódionunk is megerősíti: „Az asztalnál fölmentés
van hal fogyasztására”.36 Ez a rend érvényes a szevasztei negyven vértanú emléknapján, és
Örömhírvétel ünnepén, kivéve, ha az Nagyhétre esik.
– Nagyhéten minden egyes nap szigorú böjt. Nagyszombat a legszigorúbb nap, ekkor
az éjféli feltámadási Liturgiáig mindenféle ételtől tartózkodni kellene. Sőt, egy másik
megközelítés szerint az utolsó étkezésnek Nagycsütörtök este kell megtörténnie (eszerint
ekkor a liszt, a bor és az olaj megengedett), s onnantól csak a szombati Bazil-liturgia végén
lehetséges egy kis bor és gyümölcs fogyasztása, erőt adván az ünneplés további fontos
szertartásaihoz. Triódionunk Nagycsütörtökön, a lábmosás szertartásának elvégzése után a

30 Triódion, 143.
31 Triódion, 144.
32 Triódion, 215.
33 Méneánk szerint: „Utána asztalhoz ülünk. Fölmentés borra és olajra”. Lásd Orosz, A. (szerk.), Ménea III.
Január és február hónapokra, Nyíregyháza 2005, 656.
34 Orosz, A. (szerk.), Ménea IV. Március és április hónapokra, Nyíregyháza 2006, 58.
35 Triódion, 470.
36 Triódion, 616.
következőképpen fogalmaz: „Az ebédlőben bort és olajat is lehet fogyasztani”.37
Nagyszombaton pedig az esti vecsernyével egybekötött Vazul-liturgia befejeztével így utasít:
„Az elbocsátás után a helyünkön ülve maradunk, s a testvéreknek egy darab kenyeret s fügét
vagy datolyát adnak, meg egy pohár bort is”.38
Cireseanu a következőket mondja a nagyheti időről: „A böjtölés jellege is különböző
volt mindaddig, amíg egy egységes szabályozás életbe nem lépett. Az Apostoli
Konstitúciókban így olvasunk a megtartóztatásról: “böjtöljetek a Nagyhéten, csak kenyeret,
sót, zöldségeket és vizet fogyasztva, a bortól és a hústól teljesen tartózkodjatok. A
Nagypénteken és Nagyszombaton, ha az egészségetek engedi, ne ízleljetek semmit az esti
kakasszóig… Nagyszombaton böjtöljetek a Feltámadás napjának felvirradtáig, a templomban
virrasztva olvassátok a Törvényt, a Prófétákat és a Zsoltárokat.” Epifániosz, a ciprusi
Szalamisz püspöke ugyanígy tanítja a nagyheti böjtölést: “szárazböjt” vagyis kenyér, só,
zöldségfélék és víz.
A kánon így mondja: “ha püspök, pap, diakónus, felolvasó vagy énekes – hacsak nem
akadályozza betegség – nem böjtöl a Nagyböjtben vagy a szerdákat és péntekeket nem tartja
meg, fokoztassék le”. A laodiceai zsinat 50. kánonja megparancsolja, hogy Nagycsütörtökön
ne legyen feloldva a böjt: „hanem az egész negyven nap szárazböjt legyen”. Ezt a kánont
megerősítette a VI. Egyetemes Zsinat is a 29-ik kánonjával. Ugyanezen zsinat 56-ik kánonja
meghagyja, hogy a Nagyböjt szombatjain és vasárnapjain minden keresztény tartózkodjon
„élőlények, tojás és tejes dolgok fogyasztásától”.39
– A nagyböjti időszak egyik jellegzetessége, hogy a keleti egyház felfogásában tilos az
esküvő, annak örömteli jellege miatt. Ez más, zajos mulatságokon való részvételre is
vonatkoztatható.40 Ám, ami talán már elfeledett: Kelet a tilalmat a fényes héten is fenntartja,
pontosan az ellenkező indokból: a feltámadás ünnepe utáni héten menyegző azért nem
tartható, mert semmi más öröm nem szoríthatja háttérbe Krisztus feltámadásának a diadalát!
Csak megjegyzem: régen a latin egyház is ismerte a fényes hétre vonatkozó házasságkötési
tilalmat! Sőt, a kora középkori Nyugaton is bőven találkozunk a házasélet gyakorlásának
tilalmával, a témát Katus László egyik írása ismerteti. Emellett Evdokimov más tiltott
napokat is felsorol Keleten a házasságkötéssel kapcsolatban: a Nagyböjt és a Fényes hét
mellett tiltott nap a kedd, a péntek, a vasárnap, az ünnepek vigíliája, az Előhírnök vigíliája és
ünnepe (aug. 28. és 29.), a Kereszt ünnepei (szept. 13. és 14.), a Nagyböjt előtti hét, az
Apostolok és Nagyboldogasszony böjtje, valamint a Karácsonyi böjt egészen január 7-el
bezárólag.41
– Keleten a böjt ugyanígy vonatkozik a házastársak szexuális együttléteire is.
Nikodémosz Hágioritész Exomologetárionja szerint: „Meg kell jegyezni a következőt is, hogy
éppúgy ahogy szerdán, pénteken és Nagyböjtben tartózkodni kell a hústól, ugyanúgy
tartózkodni kell a testi gyönyöröktől is. Ezért esküvőt nem lehet ezeken a napokon tartani,
mert Pál apostol azt parancsolja, hogy a házaspárok nem egyesülhetnek az ima és a böjtölés
idején: ”Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös akarattal egy időre. Hogy ráérjetek a
böjtölésre és az imádságnak éljetek (1Kor 7,5). És a hittudós Aranyszájú tanúként hozza Joel
mondását: Hirdessetek szent böjtöt – jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a
menyasszony (Joel 2,15-16) mondja, hogy még a friss házasok, akinek erős vágyuk, életerős
fiatalságuk és bilincsektől szabad ösztöneik vannak, ne egyesüljenek a böjt és az imádkozás
ideje alatt.

37 Triódion, 672.
38 Triódion, 756.
39 CIRESEANU, op. cit. Lásd: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html
40 Vö. IVANCSÓ, I., Görög katolikus szertartástan, Nyíregyháza 2000, 173.
41 Ivancsó István fordításában a fiatal papok találkozójára: EVDOKIMOV, P., Az esküvői szertartás magyarázata,
Nyíregyháza 1992, 16.
Aztán hány olyan más házaspár van, akiknek nincsenek ilyen ösztöneik, mégse
egyesülnek? Ezért Balszamón azt mondja, hogy a házaspárok, akik nem gyakorolnak
önuralmat a Nagyböjt ideje alatt, nem áldozhatnak Húsvétkor és vezekelniük is kell.
Hasonlóképpen azokra a házaspárokra, akik szerdán és pénteken egyesülnek, penitenciát kell
kiróni”.
Cireseanu pedig ezt mondja: „A Nagyböjtben, ami a szomorúság és bűnbánat valamint
a katekumenek felkészülésének időszaka, az Egyház tanítása szerint tiltottak a mulatozások,
színházi előadások, cirkuszi játékok és a testi fenyítés. A régi időkben ilyenkor elengedték az
adósságokat és felszabadították a rabszolgákat. A laodiceai zsinat 52-ik kánonja meghagyja,
hogy a böjt idején nem illik esküvőket tartani vagy születésnapokat ünnepelni”.
Még egy megjegyzés: Örömhírvétel ünnepén bizonyos böjti jellegzetességek (pl.
három „csendes metánia”) megmaradnak szertartásainkban. Ez liturgikus okból azért van így,
mert március 25. beletartozik a 40 nap számításába, s mivel a számnak kereknek kell lenni, és
bár az ünnepen fölmentések vannak, a böjti jelek ezen időszak érzékeltetésére mégis jelen
vannak szertartásainkban.
IV.2. A Krisztus születését megelőző böjti időszak
IV.2.a Története42
A karácsonyi böjt már a többi böjti időszakkal együtt a IV.-V. században szerepel az
Egyház gyakorlatában. Van, aki szerint azonban csak a VIII. századtól terjedt el ez a hathetes
böjti idő.43 (A november 15.-i kezdet valóban egy VIII. századi kopt kalendáriumban
található.) A kifejlődésnek sajátos története van Keleten és Nyugaton.
Többféle elnevezéssel is illetik: a „fülöpi böjt” utal arra, hogy Szent Fülöp apostol
ünnepe (nov.14) után kezdődik, máshol „negyven nap”-nak is nevezik, természetesen jól
megkülönböztetve a nagyböjti időtől. Mint bármely böjtben, itt is csak külső tényező az
ételektől való megtartóztatás, nagyobb jelentősége a belső tényezőnek, a szenvedélyektől való
tartózkodásnak van. Tesszalonikai Szent Simeon Mózes negyven napos böjtjében látja ennek
előképét, mivel az év elejéhez kötődik, ezért ószövetségi értelemmel bír, és nem véletlen az
ószövetségi nagyok sokaságának emléknapja sem ebben az időszakban.
Az Egyház az istentiszteleti sajátosságokról sem feledkezik meg: némely napokon
(nov. 19, 26,29, dec.1,2,3,8,14,16,19) éppúgy alleluját éneklünk a reggeli istentiszteletben,
mint a Nagyböjtben. Egy Debolszkij nevű orosz liturgiakutató szerint pedig hajdan néhol
éppúgy imaórákkal, Szent Efrém fohászaival, leborulásokkal végezték a szertartásokat, mint a
szent negyven napon.
Az ünnepi jellegű és a bűnbánati napok váltakozása jellegzetes sajátossága ennek a
karácsonyi böjtnek. Sőt, Szkaballanovics professzor szerint még az emléknapok kiválasztása
is tudatosan történt erre az időre, bár az év más napjain ez a tudatosság nem mindig
tételezhető fel. A lényeg: minden nap utat mutat a Születés ünnepének méltó megünneplése
felé. November 15-én vértanúkkal indulunk az úton, az Egyház jelezni akarja: minden
lemondás és erkölcsi küzdelem ma vértanúság. A legnagyobb szentek emléke is itt van: Szent
Máté apostol és evangélista (nov.16), Szent Katalin nagyvértanúnő (nov.25), Szent András
apostol (nov.30), Damaszkuszi Szent János (dec.4), Szent Száva (dec. 5), Szent Miklós
(dec.6), Antiochiai Szent Ignác (dec.20). Főként utóbbi ünnepe nem véletlen került Karácsony
előünnepére: már gyerekkorában is a hagyomány szerint Jézus lábain ült, a felnőttek elé

42 Ehhez lásd: KANYÓ, Á., „A karácsonyi böjti időszak”, in Élet és Világosság XV. Évfolyam 1. szám November
2003, Nyíregyháza 2003, 14–15.
43 IVANCSÓ, I., „Liturgikus szilánkok – Karácsonyi készület”, in Görög Katolikus Szemle XIV. évf., 12. szám,
2003. December, Nyíregyháza 2003, 2-3.
példaként állítva, mindig Vele akart lenni, még vértanúságát is várva, hogy gabonaként
megőrölve is az Úrhoz juthasson. Szent Ignác, és az összes többi nagy szentünk élete mutatja:
minden böjti hőstett igazi célja, hogy az Úrral lehessünk, aki bár most barlangban születő
Kisded, de Ő a Messiás, aki minden küzdőnek koszorút ajándékoz! Itt vannak a próféták is,
két vasárnap pedig kifejezetten az ószövetségi igazakkal foglalkozik Karácsony ünnepe előtt.
Ez sem véletlen: észre kell vegyük, hogy ők várták az Üdvözítőt, még nem látták Őt, de hitük
révén lettünk méltókká a megtestesülésre. Még kívül maradtak a megváltáson, amint mi is
kívül rekedhetünk a menyegzős csarnokból bűneink miatt, ha nem törekszünk szívünk
megtisztítására, a méltó belépésre. Ahogyan a történelemben fokozatosan tárult fel a
Világosság, és az ószövetségi igazak készítették elő jövetelét, nekünk is el kell indulnunk
bűneink sötétjéből, és haladnunk a kegyelem világosságára vezető úton. A Karácsonyt
megelőző két vasárnap Krisztus nemzetségtáblájának értelmezése, melyet pont az ünnep előtti
vasárnapon olvasnak fel: így minden érthető lesz a megtestesülés ószövetségi várásából.
Kiemelkedik a hitben tanúságtevők szerepe, amiről Pál apostol is beszél: általuk lettünk
méltók az Úr érkezésére. (vö. Zsid 11,33-35)
Az Egyház bölcs példákat állít elénk készületünk időszakára: küzdőket,
tanúságtevőket, böjti programot mutatva életpéldájukon keresztül. Nekünk igazából egy
fontos feladatunk van: Ne szalasszuk el a lehetőséget, hanem tőlük tanulva induljunk a
betlehemi jászol felé vezető úton az igazi nagy találkozásra
IV.2b. Böjti rend a Krisztus születését megelőző időben
A böjti idő november 15-én kezdődik. Az ezt megelőző nap, Fülöp apostol ünnepe
már előkészület: ha szerdára vagy péntekre esik, húst nem, csak halat ehetünk.
Böjtölő Jánosnak tulajdonítják az egyik előírást: „Kívánatos, hogy a világiak
tartózkodjanak a húsevéstől a két negyven napos böjti időben, mégpedig Szent Fülöp
böjtjében, valamint Szent Péter és Pál böjtjében”.44
November 21-én halat eszünk, bármilyen napra essék az ünnep. Viszont azoknak, akik
e napon áldozni szeretnének, illő, ha az első héten tartózkodnak a hal fogyasztásától is.
November 25 – December 25 között, szerda és péntek kivételével megengedett a hal
fogyasztása, tojást és tejtermékeket viszont nem eszünk. Az utolsó héten, 18-ától viszont már
halat sem eszünk.
E böjti időszak első és utolsó napján „szárazevés” van, kivéve, ha az szombatra vagy
vasárnapra esik, ekkor fölmentés van borra és olajra.
IV. 3. Az Apostolfejedelmek böjtje
Az általános keleti vélekedés szerint az apostolok minden bizonnyal böjtöltek, s az
Egyház ezen időszakban őket utánozva böjtöl. Aranyszájú is így fogalmaz: „az apostolok
csaknem mindig böjtöltek”. (57. beszéd Máté ev.-ról.)
Első történelmi említés a III. századból, Római Hippolütosztól származik, ám
ekkoriban nem kapcsolódott az apostolokhoz. Egyfajta kompenzációs időszakként tartották
számon, vagyis aki a Pászka előtt nem tudott böjtölni, most megteheti.
Az első időkben Pünkösddel volt kapcsolatos, a szabad hetet egy hét böjt követte,
majd Nikéforosz konstantinápolyi pátriárka kánonjaiban szerepel „Péter böjtje”-ként, a IX.
században.
Tesszalonikai Simeon szerint az apostolok böjtje méltó hozzájuk: „a böjtben ők a mi
példáink és tanítóink”.

44 KATRIJ, Görög katolikus egyházi év, 173.
Több elnevezése is kialakult: mivel Pünkösd után van, nevezték „pünkösdi böjt”-nek,
de az „apostoli böjt”, „Péter böjtje”, „nyári böjt” kifejezések is ismertek.
Az időszak néhány naptól akár hat hétig is eltarthat.45
IV.3a. A böjti fegyelem a Péter-Pál böjti időszakban
Szerda és péntek kivételével megengedett a bor, az olaj és a hal fogyasztása.
Ha Keresztelő János születése szerdára vagy péntekre esik, e napokon megengedett a
hal fogyasztása.
Ha június 29.-e szerdára vagy péntekre esik, csak a hal fogyasztása megengedett, a hét
más napjain viszont szabadon fogyasztható minden más étel is. A Méneánk egyszerűen csak
ennyit mond: „Ünnepi étkezés a testvéreknek”.46
A XI. században György kijevi metropolita (1069-1079) az „Utasítások” című
munkájában a hétfő, szerda, és péntek szigorú megtartását javasolja, valamint szombat és
vasárnap kivételével napi száz leborulást ír elő a hívek számára.47
IV.4. Az Istenszülő elszenderedését megelőző böjti idő
IV.4a. Története
Az V. században már mindegyik böjti időszak, így jelen ciklus is már létezik. Nagy
Szent Leó pápa egyik beszédében, melyet 450 körül mondott, világos utalást tesz:
„Az egyházi böjtök úgy helyezkednek el az évben, hogy minden időszak rendelkezik az
önmegtartóztatás külön törvényével. Így, tavasszal van a tavaszi böjt (a Szent Negyvennap),
nyáron a nyári – Pünkösdkor (Péter böjt), ősszel az őszi – a hetedik hónapban
(Nagyboldogasszony böjt), télen a téli (karácsonyi böjt).” Mások szerint biztos említés
Keleten csak a IX. századból van.
E böjt idejéről, kialakulásáról sokféle verzió van, híres tipikonok nem említik (pl. az
evergetiszi), időpontja is sokféle (kezdetben egybe volt nőve az apostolok böjtjével, majd
július hó kimaradt, s ez különvált), ezt a kérdést most nem részletezzük.
Másik tudósítónk Tesszalonikai Szent Simeon, aki szerint ezt az időszakot Krisztus
Urunk Anyjának tiszteletére rendelték el, hisz ő elszenderedése előtt szintén böjtölt és
imádkozott érettünk. Fekete-hegyi Nikon szerint (XI. sz. 2. fele) e böjt egy „régi szokás”-ból,
és nem az apostoli hagyomány ősiségéből ered.
Mai idejét az 1166-os konstantinápolyi zsinat rögzítette.
48
IV.4b. A nagyboldogasszonyi előkészületi idő böjti rendje
Fegyelem tekintetében Keleten ez a böjti idő a második legszigorúbb, e tekintetben
csak a Nagyböjt előzi meg. Tehát könnyebb nála mind az Apostolok, mind a Karácsonyi böjt.
Augusztus 1-étől olajat és bort csak szombaton és vasárnap fogyaszthatunk. Hétfőn,
szerdán és pénteken száraz étkezés van előírva, kedden és csütörtökön pedig olaj nélküli,
vagyis vízzel főzött ételek fogyasztása van előírva.

45 A témáról bőven olvasható: KATRIJ, Görög katolikus egyházi év, 258-260. E néhány mondatos összefoglaló is
a nevezett mű alapján készült.
46 Orosz, A. (szerk.), Ménea V. Május és június hónapokra, Nyíregyháza 2008, 424.
47 Vö. KATRIJ, Görög katolikus egyházi év, 260.
48 A témát hosszasan elemzi: KATRIJ, op. cit., 274-277.
Úrszínváltozás ünnepén megengedett a bor és olaj, valamint a hal fogyasztása is. Ezen
a napon, amikor az Egyház megáldja az új terményeket, ősi szokás szerint a hívek hétfőn,
szerdán és pénteken ezeket fogyasztják.
Ha augusztus 15. szerdára vagy péntekre esik, halat fogyaszthatunk, más napokon
azonban minden szabadon fogyasztható.
A keleti hagyományban – persze nem kizárólagosan – a böjti időszakok az ajánlottak
a hívek számára a bűnbocsánat szentségében való részesedés ideális idejeként. A sok
esetben latinosító Mogila Péter a Nagyböjtre kétszeri gyónást és áldozást rendel el, a másik
három böjti időszakra pedig legalább egyszeri gyónást és áldozást. A szlávoknál olykor a
„gyónás előtti hét” is ismert volt, vagy legalább 1-3 nap, ekkor többet kellett imádkozni,
gyakrabban templomba járni, több jócselekedetet végezni.49
V. Önálló böjti napok
Keresztelő János fejvételének napja a keleti egyházban szigorú böjti nap. E nap
hangulatát olyannyira uralja az Előhírnök feletti gyász, hogy olaj és bor fogyasztása csak
szombaton és vasárnap megengedett. Pocsajban régen – Nádasi Béla paróchussága50 idején –
csak dinnyét ettek kenyérrel, azzal a papi indoklással, hogy „most úgyis dinnyeszezon van”.
Szeptember 14, az Úr keresztfelmagasztalásának ünnepe szintén szigorú böjti nap, és
csak szombat és vasárnap esetében van felmentés borra és olajra. Ugyanez a szabály érvényes
Vízkereszt vigíliáján, január 5-én. Méneánk tipikális előírása szerint: „Tudnivaló, hogy ezen a
tiszteletreméltó ünnepen, bármilyen napra, akár szombatra vagy vasárnapra esnék is, tejeset,
tojásosat és halat nem eszünk, legfeljebb csak olajosat és bort élvezünk, hálát adva Krisztus
Istenünknek”.51 Január 5-e kapcsán is Méneánkat idézhetjük: „Majd szokás szerint éljenezzük
az elöljárót, és bemegyünk az ebédlőbe, de tejterméket és halat nem eszünk, csak pár falat
mézes kenyeret – és ehhez bort is ihatunk, hálát adva Krisztus Istenünknek”.52 Ha e nap
szombatra vagy vasárnapra esnék, így utasít: „Majd bemegyünk az ebédlőbe, de tejterméket és
tojást nem eszünk, csak olajat és bort, illetve még – ha az elöljáró jónak látja – halat is
ehetünk, dicsőítvén Istenünket”.53
VI. A felmentések
Keleten – a kánonok alapján – az „apolíszisz” szóval illetik a felmentéseket. Ami
fontos meglátás: alapnak a teljes böjtöt tekintik, s ennek könnyítésére fogalmazzák meg a
böjti fokozatokat és könnyítéseket. Fölmentés lehet: borra és olajra (olykor külön is), halra,
tejtermékekre és tojásra, vagy minden eledelre. Szombat és vasárnap nem böjti nap, a
legszigorúbb előírások is engedik az olaj és bor fogyasztását. Egyedüli kivétel Nagyszombat,
amikor „teljes böjt” lenne az ideális.
Sok fejtörést okozhat, hogy böjti fegyelmünk miért éppen halakat, bort és olajat
említ. Azonban, ha elgondolkodunk, egyértelmű választ talán nem, de valamilyen
következtetést mégis tehetünk:

49 Vö. KATRIJ, op. cit., 113-114.
50 Nádasi Béla 1939. április 1. – 1954. szeptember 30. között volt a pocsaji egyházközség paróchusa. Makói
segédlelkészi kinevezéséről lásd: Hajdudorogegyházmegyei körrendeletek, I. szám 1955. év., Nyíregyháza 1955,
o.n.
51 Ménea I., 179.
52 Ménea III, 113. Ugyanezt erősíti meg még egyszer a későbbiekben: „Asztalhoz ülünk, de tejterméket és halat
nem eszünk, csak pár falat mézes kenyeret – és ehhez bort is ihatunk. Így fejezzük be a szent szolgálatot, mert
böjt van az előkészületi napon”. Uo., 128.
53 Uo., 113.
A hallal kapcsolatban azt látjuk, hogy a feltámadt Úr maga is halat és lépesmézet
evett, tanítványai szeme láttára. Szókratész azt az indoklást ismeri, hogy azért csak halat
esznek, mert ezek is, Mózeshez hasonlóan a vízből kerültek ki (Egyháztörténet 5,22). A halra
való felmentés Nagyhét, Nagypéntek és augusztus 29. kivételével az Úr, az Istenszülő, és az
Előhírnök más ünnepein van érvényben. György kijevi metropolita Nagyböjtben a
világiaknak szombat és vasárnap engedélyezte a hal fogyasztását.
A bor és olaj a lítia szertartásának elengedhetetlen kelléke. Az olívaolaj rendkívül
tápláló tulajdonsággal rendelkezik. Egeria is beszámol arról, hogy a jeruzsálemi szerzetesek a
Nagyböjtben „nem ízlelnek kenyeret, sem olajat, sem más olyasmit, ami fáról származik,
hanem csak vizet és egy kis lisztpépet”. A betegek kenetében az olajjal való megkenés a
küzdelemben való megerősítést is jelenti, az olaj fogyasztása erőt adó a böjti idő további lelki
harcára. Azt se feledjük, hogy Keleten sok szent teste illatos olajat áraszt, s olykor – mint
például a Krétai-kánon szertartásában – a szent mécsese előtti olajból kenik meg a hívek
homlokát. Az irgalmas szamaritánusnál is volt bor és olaj: az olaj arra is kellett, hogy a bűnös
ember szomorúságát megváltoztassa, lelohassza a sebet.
A bor és olaj esetében némi eltérés van jelen a görög és szláv tradícióban: az
oroszoknál például a bor és olaj szinte mindig együtt szerepel, míg a görög világban olykor
csak az olajra, vagy csak borra van felmentés. Az evidens dolog, hogy amikor a hal
fogyasztása megengedett, akkor a bor és olaj fogyasztása sincs korlátozva.
Olykor tejjel, mézzel is találkozunk az előírásokban: ez is ősi szokás lehet, hisz
Egyiptomban az újonnan megkeresztelteknek az Eukharisztia vétele után tejből és mézből
készült keveréket nyújtanak54, feltehetően az üdvösség jóízeként, hisz az ószövetségi Kánaán
is a „tejjel és mézzel folyó vidék” képét kecsegtette. Pakhómiosz keresztelés utáni
látomásában – bohairi életrajza szerint – a rászálló harmat összesűrűsödvén mézzé válik.
A bor és olaj a Szentírás szimbólumrendszerében kifejezője a boldogságnak, így
amikor ezekre fölmentés van, az ünnep tárgya által pontosan a kellemben való
részesedésünk, az adott esemény feletti örömünk, az örömben való részesedésünk kap
kifejeződést.
A felmentések ősi tradícióra mennek vissza: mivel a szerdai és pénteki böjt a
legrégibb, kezdetben ezekre kellett felmentéseket adni. De ez hosszú történet…
Egy 1901-es moszkvai Typikon, a 33. fejezetében az egész évre szóló felmentések
rendjét – néhány orosz sajátosság mellett – jól összefoglalja:
„Ha Karácsony és Úrjelenés ünnepe szerdára vagy péntekre esik, akkor felmentés van
túróra/sajtra és tojásra, a világiaknak pedig húsra”.
55
– Ciprusi Epifániosz szerint: „Nem illő
a böjtölés Teofánia ünnepéhez, amikor a mi Urunk testben született, akkor sem ha szerdára,
vagy péntekre esik”.56 A Húsvét utáni szabad napok mintáját követte a Karácsony utáni 12
nap.
„Ha az Istenszülő születése, a Találkozás ünnepe és az Istenszülő elszenderedése
napja szerdára vagy péntekre esik, fölmentés van halra és borra.
Az Istenszülő templomba vezetése és Úrszínváltozás napján, bármely napra essen,
felmentés van halra és borra. Ilyenkor 2-szer eszünk napjában.
Az Örömhírvétel ünnepe, bármely napra essen a Nagyböjtben, Virágvasárnapig
felmentés van borra és halra”.
57 Ezt a virrasztás fáradsága is indokolja. „Egyszer eszünk
napjában, kivéve szombaton és vasárnap. Ha március 25. Nagycsütörtökre esik, felmentés van

54 Vö. RUPPERT, F., A pakhomiánus szerzetesség és a kolostori engedelmesség kezdetei, Pannonhalma 2001, 36.
35. lábj.
55
„Felmentések az egész évre”, in Usztav, 33. fejezet, Moszkva 1901, 38.
56 KATRIJ, Görög katolikus egyházi év, 42.
57 Usztav, 38.
borra és olajra, Nagypénteken pedig csak borra”.
58
– A mi Triódionunk szerint: „A böjti
szabályok szerint a nagyböjti idő alatt kétszer lehet halat enni: Örömhírvétel ünnepén és
Virágvasárnap”.59 Van olyan előírás is, ahol már az Örömhírvétel előünnepén fölmentés van
borra és olajra.
Méneánk Örömhírvétel ünnepénél részletes szabályozást ad, láthatóan a görög
tradíciót bemutatva: Ha e nap Lázár szombatjára, valamint a Nagyhét első három napjára esik,
fölmentés van borra és olajra. Nagyszerdán este viszont, a szolgálat befejezése után a
fölmentés már csak olajra van. Nagycsütörtökön a Bazil-liturgia után a fölmentés ismét borra
és olajra szól, este viszont már csak borra. Az alkonyati zsolozsma után: „Az ebédlőben csak
nem főtt eledeleket vehetünk magunkhoz, s fölmentés van borra”.
60 Egy másik helyen, 25-én
délutánra, a Ménea bőbeszédű: „Azt mondják ugyanis, bármilyen napra is esik a Szent
Örömhírvétel ünnepe, Aranyszájú Szent János liturgiáját kell végeznünk, az ebédlőben pedig
fölmentés van halra, bármelyik napra is essék ez. Hiszen így vettük át ezt a szent atyák
hagyományából, hogy a Szent Örömhírvétel ünnepén halat ehetünk”.61
„Ha Keresztelő János születése, az Apostolfejedelmek ünnepe, valamint Szent János
apostol ünnepe szerdára vagy péntekre esik, halat és bort eszünk, 2-szer napjában.
Keresztfelmagasztalás ünnepén, és Keresztelő János fejvételének napján nem eszünk
halat, csak olajat, és bort iszunk. Este hal nélkül vacsorázunk, és gyümölcsöket eszünk, vagy
amit Isten ad.
A Karácsony utáni 12 napon, Húshagyó héten és Fényes héten, valamint Pünkösd
hetében a szerzeteseknek felmentés van túróra és tojásra, a világiaknak pedig húsra.
Vajhagyó héten a szerzeteseknek és világiaknak felmentés van túróra és tojásra.
Szerdán és pénteken a kilencedik óráig böjtölünk, és egyszer eszünk napjában”.
62
– A mi
Triódionunk részletesebb magyarázattal szolgál: „Az alkonyati szolgálat után ezen a két
napon tejeset és tojást is lehet enni, a szent Nikéforosz hitvalló, konstantinápolyi pátriárka
rendelkezése szerint, aki ezt írja: a szerzeteseknek úgy kell böjtölniök a következő (vajas) hét
szerdáján és péntekjén, hogy az Előre megszentelt áldozatok liturgiája után tejes és tojásos
ételt is ehetnek, ha van nekik. Ez a rendelet a jakobiták tanítása és a tetraditák eretneksége
ellen irányul”.63 Erre egy másik helyen rá is erősít: „A vecsernyei elbocsátás után asztalhoz
ülve és Istennek hálát adva ezeken a napokon egyszer tejeset és tojásosat is lehet enni, sőt
bort is inni”.64 Utóbbiban ott az étkezés mennyiségének megjelölése és a bor nevesítése is.
„Az egész Pentekosztárion időszakában szerdán és pénteken felmentés van olajra és
borra, kivéve az Ünnepfelezés és Húsvét ünnepzárásának napját, ekkor halra és borra van
felmentés”.
65
– Pentekosztárionunk szerint „Az asztalnál nagy étkezés van a testvérek
számára halból készült eledellel”.66
„Egyesek más dolgokra is adnak felmentést: Tudniillik a szent apostolok és Krisztus
születésének böjtjében kedden és csütörtökön halat nem eszünk, csak olajat és bort. Hétfőn,
szerdán és pénteken se olajat nem eszünk, se bort nem iszunk, hanem böjtölünk a kilencedik
óráig, s ezeken a napokon száraz étkezés van. Szombaton és vasárnap halat eszünk.

58 Usztav, 38.
59 Triódion, 228.
60 Ménea IV., 149. A többi rubrikális rész megtalálható: Ménea IV., 143-168. oldalakon.
61 Ménea IV., 167. Később megerősíti: „Az asztalnál nagy enyhítés van a testvérek számára, mert halat is eszünk
és bort is iszunk, a legszentebb Istenszülő tiszteletére”. Uo., 168.
62 Usztav, 38.
63 Triódion, 26.
64 Triódion, 66.
65 Usztav, 38.
66 OROSZ, A. (szerk.), Pentekosztárion, vagyis húsvét-pünkösdi énektár, mely tartalmazza a húsvéttól
mindenszentek vasárnapjáig tartó időszak szent szolgálatait, Nyíregyháza 2002, 260. (A továbbiakban:
Pentekosztárion).
Ha kedden és csütörtökön doxológiás szent ünnepe van, halat eszünk, hétfői nap
úgyszintén. Szerdán és pénteken felmentés van borra és olajra, s napjában egyszer eszünk.
Ha a szentnek virrasztása van, szerdán és pénteken felmentés van olajra, borra és
halra. Ha a templom címünnepének szentje, vagyis templombúcsú van, akkor ugyanígy
teszünk.
Nagyboldogasszony böjtjében Úrszínváltozás napjának kivételével, böjtölünk a
kilencedik óráig. Hétfőn, szerdán és pénteken szárazat eszünk, és térdhajtásokat végzünk
egészen az áldozásig. Kedden és csütörtökön főtt ételt eszünk, olaj nélkül. Szombaton és
vasárnap főtt ételt eszünk olajjal, és bort is iszunk. Halat nem eszünk augusztus 15-ig, csak
augusztus 6-án, kétszer egy nap”.
67
Ménologionunk követi a szláv rendet, e könyvünk szerint a doxológiás ünnepeken
tehát, pl. az egyházi év kezdetén, szeptember 1-én fölmentés van borra és olajra. A doxológiás
ünnepen való felmentés magával hozza, hogy az ünneplés következő fokán, pl. a polieleoszos
emléknapok esetén is megvan ez a könnyítés. Ami érdekesség: Ménologionunk szerint egyes
jelzés nélküli napokon is fölmentés van borra és olajra: így jelzi szeptember 9-ét
(görögöknél is megvan), Joákim és Anna emlékünnepét; január 22-ét, Timóteus apostol és
Anasztáziosz vértanú napját; február 8-át, Tivadar nagyvértanú ereklyéinek átszállítását;
február 11-én Balázs fölszentelt vértanút; március 26-án Gábor főangyal napját (ami
ünnepzárás), és május 15-én Pakhómiosz és Akhillész vértanú tiszteletét. Utóbbi
(Pakhómiosz) esetében tudjuk, hogy maga is könnyített szerzetesei számára a böjti fegyelmen,
így akár emléknapján indokolt is lehet felmentést adni . A szláv könyvekben pl. Barlanglakó
Antal ünnepére is jelezve van a bor és olajra való felmentés.
Ménologionunk Karácsony és Vízkereszt vigíliáját szigorú böjtként jelöli meg,
szombat és vasárnap esetére viszont csak megtartóztatást ír elő. Ugyanígy tesz augusztus 29-e
ünnepén is. Január 5-e kapcsán, ha az imaórák 4-ére helyeztetnek át, e napra még teljes
fölmentést ír elő.
Más szempontból nézve a felmentéseket:
A szülő és gyermekágyas asszonyok Keleten mentesek a böjttől. Sőt, ha valaki a
Nagyhéten ad életet gyermekének, vajat ehet és bort ihat, Szent Timóteus 50. kánonja
értelmében.
A felmentés a betegek és testileg gyengélkedőkre is fennáll, hiszen a böjt a test
megalázására szolgál. Akinek pedig gyenge a teste, számára nincs szükség a böjt általi
megalázásra is, elég neki a maga testi baja – Zónarasz szerint. Egyesek szerint a betegek csak
hallal törjék meg a böjtöt, hús az ő számukra sem megengedett.68
Nikodémus Exomologetárionja sem siklik el a kérdés mellett: „mivel a nagyböjti böjt
egyenlő a szerdai és a pénteki böjttel, abból az következik, hogy a böjt alóli felmentésnek a
betegek vagy gyengék esetében is egyenlőnek kell lennie e böjtök alatt. Ezért, ahogyan
Timóteus 8. és 10. kánonja megengedi a Nagyböjt alatt terhes nő számára azt, hogy annyi
bort és ételt fogyasszon, amennyi az erőnlétéhez szükséges, ez a szabály a szerdai és pénteki
böjtre ugyanúgy vonatkozik. Ugyanez áll azokra is, akik nagy (hosszú ideig tartó) betegség
miatt legyengültek, nevezetesen számukra megengedett, hogy olajat és bort fogyasszanak ezen
böjti időszakok alatt. Ezért azt mondja Jeromos hittudós: „A szerdai és a pénteki böjtöt nem
szabad megszegni, csak ha nagy szükség van”. Ágoston hittudós ugyanezt mondja.69

67 Usztav, 38.
68 Vö. SZEMERSZKY, J., „A görögkatholikus egyház böjtjei”, in Keleti Egyház I. évf., 9. szám, 1934. november
hó, Miskolc 1934, 292-293.
69 Meg kell jegyezni, hogy az Apostolok a Határozatok V. könyvének 20. fejezetében azt parancsolják: „Azt
parancsoljuk, hogy minden szerdán és pénteken böjtöljetek, és a böjtölés során a fölösleget adjátok a
De a húsból és vérből levő emberek miatt, akik enni és a nagyböjti, a szerdai és
pénteki böjtöt megtörni vágynak, vagy betegséget színlelnek (anélkül hogy valójában azok
lennének), vagy ha valójában betegek, akkor azok azt mondják, hogy az olaj és bor nem
elegendő ahhoz, hogy túljussanak a betegségen, ezen tettetések miatt, a lelkiatya vagy főpap
nem szabadna, hogy higgyen csupán ezen emberek szavaiban, akik ezeket kérik, hanem meg
kellene kérdeznie egy tapasztalat és istenfélő orvost az állapotukról, és az ő javaslatára
megengedni a betegnek, hogy megtörjék a böjtöt”.
Cireseanu pedig a következőket mondja: „A betegek, gyermekek, öregek és
tehetetlenek fel vannak mentve ezen szabályok alól, viszont ők is legalább lélekben
böjtöljenek. Ezen étkezési mód mellett megtartóztatjuk magunkat a testi élvezetektől is, és
egyben a test böjtjével böjtölünk lélekben is, ezért kötelesek vagyunk megvallani bűneinket,
megtisztítani gondolatainkat a hiábavaló kívánságoktól, meg kell bocsátanunk
ellenségeinknek, fel kell keresnünk a betegeket és meg kell alázkodnunk Isten előtt”.70
VI.1 Olaj, tejtermékek, halak fogyasztása néhány előírásban
Áthoszi Atanáz nagy ünnepeken teljes felmentést adott szerzeteseinek, s előírásait
hozzáigazította a böjti időszakokhoz is. Igaz, ő még nem ismerte az ünnepek rangsorát, hanem
csak böjt, vagy csak ünnep szerepelt gondolatvilágában. A korlátozások megjelenése
összefügg az ünnepek rangsorának keletkezésével, mely párhuzamosan haladt a liturgikus
előírások fejlődésével. A különféle tipikonokban szigorúság és engedékenység – mondhatnám
–„harca” is megfigyelhető.
Egy példa71: Az olaj esetében Tarkhaniótész János csak a „jeles szentek” emléknapjain
engedélyezi. Miklós patriarcha szintén engedi az olaj fogyasztását, de csak a „legrangosabb
szentek” esetében. Ő azonban korlátozza a sajt fogyasztását, Krisztus, az Istenszülő és a
Keresztelő ünnepein, és a hal esetében maradt engedékeny. Nikétász Sztéthatosz sztudioszi
apát viszont egyáltalán meg sem engedte volna sajt evését az Úr ünnepein.
VII. Szabad napok és hetek
A szabad hetek, ill. szabad napok azon időszakok a keleti egyházban, melyek ideje
alatt a fölmentés mindenre kiterjed, azaz szerdán és pénteken is megengedett a húseledelek
fogyasztása is. A négy szabad ciklus előtt ne feledjük megjegyezni: szabad napnak
számítanak a vasárnapok, illetve egyes ünnepnapok is, amikor az ünnepi örömre való
tekintettel nincs böjt.
A szabad ciklusok a következők:
1. A vámos és farizeus vasárnapját követő hét: A görög-örmény ellentét mellett
ennek teológiai indoka – a farizeus kérkedéséből okulva –, hogy a testi böjtölésünk se a
dicsekvés, se a mások megítélésének forrása ne legyen. Triódionunk szerint: „A héten még
mindennap ehetünk tejes és tojásos eledelt”.72
2. Fényes hét: A IV. századtól már jelen van a „Megújulás hete”, s Krisztus
feltámadásának örömét semmi nem homályosíthatja el. Nagy Theodósziosz e héten betiltotta

szegényeknek. (SC 329, p. 284). Ugyanezt mondja az istenfélő Ignátiosz a Filippiekhez írt levelében (ch. 13),
nevezetesen azt, hogy azok, akik szerdán és pénteken böjtölnek, ezzel egy időben adjanak alamizsnát a
fölöslegükből a szegényeknek. (PG 5, 937A).
70 CIRESEANU, op. cit. Lásd: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html
71 A példa részletes elemzéssel: KRAUSMÜLLER, op. cit., 153-156.
72 Triódion, 16.
a bírósági eljárásokat, az ifjabb Theodósziosz pedig a cirkuszi és színházi előadásokat. A VI.
egyetemes zsinat is rendelkezik róla 691-ben. (Ezt az időt nyugalomban töltsék, gyakran
látogassanak templomba, betiltva a lóverseny és más látványosságok) Pentekosztárionunk
tömören így fogalmaz: „Az asztalnál nagy étkezés, feloldás minden ételre és italra”.
73 Van
olyan monostori hagyomány, ahol a húst soha nem evő szerzeteseknek is szinte „kötelező”
Húsvétkor a húseledelek fogyasztása! E hét sajátossága még a szegetlen kenyér, a „panágia”
fényes hét szombatjáig való napi fölemelése, melyet akkor, a Szent Liturgia végeztével
fogyasztanak el. Tamás vasárnaptól Pünkösdig a szerdai és pénteki böjt van előírva, amikor
tartózkodni kell a hús és tejtermékektől. A szláv hagyományban ez időszak böjti napjain
felmentés van halra is. Az Ötvened közepének napján megengedett a hal fogyasztása.
Kezdetben az egész Ötvened időszaka alatt tilos volt böjtölni, Epifániosz szerint: „Szerdán és
pénteken egész évben böjtöt tartunk, mégpedig a kilencedik óráig, ami a mi időnk szerint
délután három óra. Az Ötvened napjain ez másképp van, akkor ugyanis nincs sem böjtölés,
sem térdelés”.74
3. Pünkösd utáni hét: Feltehetően ez jelent meg utoljára a szabad hetek közül.
Pünkösd örömének meghosszabbítására szolgál.
4. Karácsonytól Vízkereszt vigíliájáig, azaz dec.25-január 4. közötti idő. A szavvaita
tipikon szerint ez idő alatt nincs sem böjt, sem térdeplés a templomban és a szerzetesi
cellákban. E 12 napot Jusztiniánosz császár 535-ben kiadott kódexe parancsolja megtartani.
Egy történetíró szerint maga a császár ezt buzgón betartva, sokkal bőkezűbben osztogatott
alamizsnát.
Január 6-án minden szabadon fogyasztható.
Görög katolikus egyházunkban a polgári naptár szerinti állami ünnepek napjai is
fölmentést jelentenek, amennyiben azok böjti napra esnek.75
Egyéb böjti alkalmak
A Didakhé böjti előírásokat ad a keresztséggel kapcsolatban is, de a böjt módját nem
részletezi: „A keresztelendő és a keresztelő böjtöljön a keresztelés előtt, ha lehetséges, a
többiek is; a keresztelendőnek hagyd meg, hogy előzőleg egy, vagy két napig böjtöljön (vö.:
Mt. 28,19)”.
Keleten az egyházi renddel kapcsolatban is megjelenik a böjt: a szentelő püspök és a
szentelendők is böjttel készülnek a szent rend felvételére. Régen szemináriumunkban is így
volt ez: egy idősebb paptestvérünk visszaemlékezése szerint zsír nélkül főtt mákos galuskát
ettek a szentelési lelkigyakorlaton.76
Egyes keleti egyházakban a keresztelés is szabályozott: dec. 25-jan.6. között, a
Nagyhéten és a nagy ünnepeken tiltott, ekkor csak vészhelyzetben ill. püspöki engedéllyel
lehetséges. Más keleti egyházakban vasárnap pedig tilos a temetési szertartás, illetve vannak
halotti megemlékezéseket tiltó napok.77
VIII. A böjti fegyelem problémái az ortodox világban

73 Pentekosztárion, 16.
74 KATRIJ, Görög katolikus egyházi év, 43.
75 IVANCSÓ, Szertartástan, 176.
76 Lakatos László áldozópap szíves közlése.
77 Egyházmegyénk Szertartási Utasításai számunkra is minden évben közlik, mely esetekben nem éneklünk a
Szent Liturgiákon halotti énekeket, csak ekténiát.
Az ortodox egyház is érzékelte, hogy a böjti fegyelem kőkemény betartása sok gondot
okoz a világi híveknek, néhányan pedig sok konkrétum betartását mellőzik is mindennapi
keresztény életükben. Amint a XX. század folyamán ennek jelei egyértelműek voltak, a mai
modern és globalizált világ ortodox teológiája – különösen a szórványban – világosan
felismeri a problémát, és kiegészítő – de nem helyettesítő – lehetőségeket is ad hívei számára.
Gondolkodjunk kicsit arról az Összorthodox Zsinatról, melyet máig sem tartottak meg,
s az utóbbi időkben egyre több szó esik ennek aktualitásáról. Az 1961-es rodoszi pánortodox
konferencia rögzítette egy jövőbeli zsinat témáinak katalógusát.78 Az 1971-ben összeülő
Interortodox Előkészítő Bizottság ülését három zsinatot előkészítő konferencia követte: 1976-
ban, 1982-ben és 1986-ban. Az első konferencia hetedik pontjában témaként szerepel: „A
böjtre vonatkozó egyházi előírások korszerűsítése”, 1982-ben három téma között a második
„az egyház böjti előírásainak a mai kor követelményeihez igazítása”, s 1986-ban is „A
böjtölés jelentősége és mai megtartása” szerepel a tárgyalandó témák között.
Megfogalmazzák, hogy elsősorban a helyi egyházak dolga, hogy a „szigorúság” és az
„irgalmasság” elveinek figyelembe vétele mellett enyhítéseket tegyenek azok számára,
akiknek nehézségei vannak az összes előírás megtartásával.79
Keleten ugyanis a különféle helyi egyházak előírásai böjti fegyelem tekintetében mai
napig nem egységesek, és szükségessé válik egyfajta minimum és maximum meghatározása.
Két héttel ezelőtt Hilárion volokolamszki metropolita beszélt a Zsinat összehívásának
jövőbeli idejéről, s a következőket mondta: „Tíz téma került elfogadásra, amelyekben
mindezen időben folyt az előkészítés. Egyikük: az orthodox diaszpóra kánoni berendezkedése:
milyen módon kell az Orthodox Egyháznak léteznie ott, ahol több különböző orthodox
joghatóság van jelen. Mindenek előtt Nyugat-Európáról, Amerikáról és Ausztráliáról van szó.
Ezután vannak olyan témák, mint az egyházi naptár kérdése, a böjtről szóló egyházi
rendelkezések egységesítése, a házasság akadályai, az Orthodoxia viszonyulása a többi
keresztény hitfelekezethez, az ökumenizmushoz, az egyházi autonómia megadásának módja, az
Orthodox Egyház viszonyulása a világ aktuális politikai, társadalmi stb. problémáihoz. A
zsinatelőkészítő folyamat hosszúságának – 50 év – az az oka, hogy az Egyházak között
léteznek bizonyos nézeteltérések, de a fent felsorolt nyolc témában ezeket a nézeteltéréseket
sikerült leküzdeni, e kérdésekben az álláspontok egyeztetve lettek.
Két téma maradt, amelyekben az álláspontok még nem teljesen egyeznek: az autokefalitás
megadásának módja és a diptichonok… Felmerült a kérdés – mi legyen a továbbiakban?
Folytassuk az Összorthodox Zsinat előkészítését még ötven évig? Ez a perspektíva sokakat
nem elégít ki. Ha folytatjuk a vitákat azon kérdésekben, amelyekben zsákutcába jutottunk
(többek között a diptichonok kérdésében), akkor a vita ötszáz évig vagy még további is
elhúzódhat. Ezért az előkészítő bizottság februári ülése után Bartholomeosz patriarcha levelet
küldött az egyházak elöljáróinak azzal a kérdéssel, hogy hogyan látják őt a Zsinat
előkészítésének további folytatását. Több elöljáró azt válaszolta, hogy a Zsinatot meg lehet
tartani azon nyolc kérdésben is, amelyek már egyeztetésre kerültek. Azon két téma pedig,
amelyben egyelőre nem létezik megegyezés, a zsinat utáni időszakra halasztható. Többek
között az Orosz Orthodox Egyház is így válaszolt.80
Föntebb alternatív, kiegészítő lehetőségek ajánlásáról is beszéltem. Ilyen ajánlások
napjainkban Keleten: az istentiszteletek rendszeres látogatása, rendszeres ima, elmélkedés
Istenről és az életemről, a Szentírás gyakoribb olvasása, mértékletesség, gyónási és áldozási

78 A rodoszi konferenciáról részletesen beszámol: Berki, F., „Előkészület az összorthodox előzsinatra”, in BERKI,
F., Az el nem ásott talentum (Cikkek, tanulmányok, igehirdetések), Budapest 1985, 339-367.
79 BASDEKIS, A., „Összortodox Zsinat – Három összortodox Zsinatelőkészítő Konferencia”, „Böjti előírások”, in
Thöle, R.(szerk.), Bevezetés az ortodoxia világába, Budapest 2001, 222-225. 227.
80Ria-Novosztyi Hírügynökség sajtótájékoztatója, 2011. szeptember 9. Idézi: http://www. szimandron.
hu/index.html
készület, megbocsátás gyakorlása, tartózkodni a kritikától, a nagyobb felebaráti szeretet
megélése, stb. Ezek nálunk is ismert lehetőségek.
Feladataink
A görög katolikus egyházak böjti fegyelmi rendje két szempontból módosult:
figyelembe vette a latin egyház könnyítéseit, és az ottani fegyelmi rend alakulását, melyet
püspökeink körleveleikben át is vettek. Másrészt az előírások alakulását a kor körülményei is
befolyásolták, gondoljunk csak a háború ideje alatti rendelkezésekre.
Mi a böjti fegyelemmel kapcsolatos feladatunk?
A Liturgikus Instrukció szerint az eucharisztikus böjttel kapcsolatban a következő
olvasható: „A Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe a 707. kán. 1 par. az ezzel kapcsolatos
pontos törvényhozást a részleges jog körébe utalja. A keleti katolikus egyházakban gondolják
át az ősi böjti fegyelem esetleges, legalább részleges helyreállításának lehetőségét, szem előtt
tartva a hagyományos gyakorlat értelmét, amely nem mindig egyezik meg pontosan a latin
szemlélettel, ugyanakkor számolva a mai világ életkörülményeiben bekövetkezett
változásokkal is”.81
Egy görögkatolikus szerző (Szemerszky János) a magyarországi viszonyokat
figyelembe véve, és a böjti rendről gondolkodva, a következőket írja a Keleti Egyház című
folyóiratban:
„1. „Tyrophagia (turós, ill tejes bőjt): minden szerdán a böjti időkön kívül és a vajas
héten mindennap, továbbá a bőjti időszakok szombatjain, az utóbbi esetben kétszeri
jóllakással.
2. Halas bőjt íratnék elő minden bőjti időszaki szerdára és a bőjti időszakon kívüli
péntekekre, továbbá ugyanez hétfő, kedd, csütörtökre is a bőjti időszakokban is, valamint Ker.
sz. János fővétele (aug. 29) és a sz. Kereszt fölmagasztalására (szept. 14), bármilyen napra is
esnek ezek a bőjti jellegű ünnepek. Azonban szombat és vasárnapokon a kétszeri jóllakás
megengedett, ha ezekre a napokra jutnak. Ugyancsak halas bőjt lenne a nagyhét is,
nagypéntek és nagyszombat kivételével.
3. Xerophagia (száraz bőjt) iratnék elő enyhítve a bőjti időszakok péntekjeire, de
nagypéntekre, nagyszombatra, továbbá a karácsonyi és vízkereszti vigíliákra szigorú, száraz
bőjt.
Mindemellett további javaslatokat is ad, de végső konklúziója ez: „A bőjti
időszakoknak a liturgikus könyvekben most már általánosan kialakult tartalmát – a nagyfokú
enyhítések következtében, melyek a kodificatió megtörténte után érvényre jutnak –
megrövidíteni nem lenne célszerű, azonban a bőjti fegyelemmel kapcsolatos tiltott időket
módosítani kívánatos lenne” – fogalmazott 1935-ben.82
Azt ne feledjük, hogy az ortodox egyház Összortodox zsinaton kívánja rendezni a böjti
fegyelem ügyét, aktualitását. Mivel feltehetően – Hilárion metropolita szavai szerint – talán
nem 500 évet kell várni ennek összeüléséig, sokan érdeklődéssel várjuk annak eredményét,
csupán abból a szempontból is, hogy milyen precedensértékű határozatok születhetnek a
bizánci tradíció XXI. századi mindennapjaira vonatkozóan.
Részleges jogunk megalkotásáig – mely időigényes folyamat – kisebb lépéseket
továbbra is lehetne tenni, gondolok például szeptember 14. szigorú böjti nappá minősítésére,
hisz az jelenlegi gyakorlatunk szerint bűnbánati nap, amikor bármiféle szeretet-cselekedettel
is eleget lehet tenni a böjt követelményének. Ugyanez érvényes magyar görög katolikus

81 KOCSIS, Instrukció a Keleti Egyházak Kánonjainak Törvénykönyve liturgikus előírásainak alkalmazásához,
67.
82 SZEMERSZKY, J., „A görögkatholikus egyház bőjtjei”, in Keleti Egyház II. évf., 12. szám, 1935 február hó,
Miskolc 1935, 50.
egyházi előírások szerint aug. 29., dec. 24. és jan. 5., valamint Nagyszombat esetében is. Nem
hiszem, hogy az ortodox egyház eme napok előírását megváltoztatná. Ugyanígy azt sem
gondolom, hogy az aliturgikus napok rendszerét valaha is megváltoztatnák, tehát ennek
hivatalos előírása számunkra is lehetséges volna.
Előadásunkat – a böjti fegyelemre vonatkoztatva is – Cireseanu konklúziójával zárjuk:
„Az Egyház és a böjtölés ellenségei azt kérdik, hogy képes-e az ember ilyen
megtartóztatásokban élni. Én megválaszolom: atyáink minden évközi böjtöt megtartva éltek és
magas kort értek meg, erőben és bölcsességben, de amióta nem tartják a böjtöket megrövidült
az emberek életkora, megromlott az emberek egészsége és értelme is”.83

83 CIRESEANU, op. cit. Lásd: http://www.eph.md/news/invatatura_de_credinta/1434.html